Boszorkány

Ki lelkeket zár ékszereibe

Sonorita mágia

Rituálé a tűz körül

Mágia


Az Alsó-Birodalomban a mágia Skeedarban ölt látható testet. Ő a sárkány, ki a Hegyen alussza mély álmát, melyből nem szívesen ébred fel. A mágia hullámzó erő, egyes korokban erőteljesen jelen van, máskor csak egy-egy varázstudó használja. A birodalomban lakó mágikus lények alaptermészete a varázslat; az ork sámánok és a tünde varázstudók mindig fontos részei társadalmuknak. Az embereknek azonban mágikus fókuszokra, ereklyékre van szükségük ahhoz, hogy a bennük lappangó varázstudást elő tudják hívni, ám korszakonként nem ritka, hogy születik egy-egy olyan gyermek, aki magát varázslónak mondhatja ezek nélkül is. A mágikus hatalom önmagában is kevés: az egyes varázslatok vagy varázskönyvekből tanulhatók, vagy a varázstudó hosszas meditációval, kutatással létre is hozhat új varázslatokat. A házak ereklyéi mágikus fókuszként működtek, a házak varázskönyveiből bárki elsajátíthatta a varázslatokat: azonban Unikorn elpusztította ezeket, mikor a Sárkánydárdát kovácsolta. Az alábbiakban idézek egy autentikus forrást, Shairum Nasir a ‘Mágia a Halandók szemében’ című könyvéből. Nasir egyike a halandók által ismert legerősebb varázshasználóknak, mivel ő nem csupán egy mágiát használó lény, hanem egy igazi mágus, aki mágiától fogantatott.

A mágiát az azt használó tudósok úgy írják le, mint a négy őselem folyamatos ötvöződése, vagy azok küzdelme. Érdekes volt számomra látni, hogy a Sindeoni halandók mindezt hogy értelmezték át, kifordítva a misztikus őserők egymásba fonódásának végeérhetetlen hatalmát, átalakítva azt saját használatukra, egy fókuszált elem koncentrált kihasználásával. Mindez persze arról tanúskodik, hogy a nagy egészből semmit nem értettek meg, mikor egy-egy őselemet nevetséges varázslat fókusszal kihasználva hatalmat kovácsoltak. Jól látható, hogy ez a mágia használat pusztán csak minden megértést nélkülöző hatalomvágy, az Univerzum titkait nem kereső sajtolás csupán. Nem csoda hát, hogy egyből elbuktak, mikor egy igazi mágussal kerültek szembe. Fontosnak tartom azonban leírni a bukás okait. Az ilyen stílusú mágia használat is lehet elég hatalmas, ha nem pusztán ostoba bűvészkedésről beszélünk. Bűvészkedés alatt azt értem, hogy a halandó lépten-nyomon látványosan megcsapolja a természet energiáit, bemutatván uralmát azok fölött. Ez az erődemonstráció mindig visszájára fordul. Az emberek gondolkodása korlátolt, így a mágiát is rendszerbe, keretekbe, felosztásokba próbálják szorítani, pedig az egészre tekintve ennek vajmi kevés értelme van. Mindenesetre Neked olvasóm, mellékelek ilyen ábrákat az egyes elemekhez, hogy Te is lásd mennyire egysíkúan gondolkodnak. A megértést és a varázstudást három szintre osztják, az egyes szinteken egyre több hatást és szubsztanciát sajátítva el. Egy első szintű varázshasználó mindössze egyetlen hatás és elem kombinációt képes használni, második szinten már két elem és két hatás kombinációit ismeri, harmadik szinten pedig a számára felfogható legerősebb hatások és elemek kombinálására képes. Kizárólag ezen keretek között képes hát varázslatot használni és kitalálni. Megértheted hát, mennyivel alsóbbrendű egy varázslónál, ki az Univerzum minden titkát ismeri, így mind a négy őselem legerősebb hatásainak és elemeinek kombinálására képes.

Négy őselem van hát, kezdjük az elsővel, mely a mágiát szolgálja, és mely a halandók számára megfoghatatlan és ezáltal érthetetlen is. Ez a szubsztancia, melyet az Alsó-Birodalom lényei levegőnek hívnak, mindenhol jelen van, megjegyezni ezt mégsem szokta senki. Egész addig nem látjuk, és nem értékeljük, míg nem tapasztaljuk hiányát – hiánya vagy túltengése mégis sokkal gyorsabban pusztít, mint bármely más őselem alkalmazása. Kedvelt példám erre az a légmágus tanonc, ki ostoba módon átalakított egy vaslakatot puszta levegővé, hogy kinyisson egy zárat. A majdnem egy kilós lakat tiszta levegővé alakítása olyan robbanást okozott, mely nemcsak a zárat, melyet kinyitni óhajtott, hanem a varázstanoncot és a házat hova bejutni próbált, is eltörölte a föld színéről. A légmágusnak mindig tudatában kell lennie annak, hogy amit használ, nem látható, nem érezhető, de sokkal nagyobb hatalom, mint a többi elem együttvéve. A levegő mágia olyan szubsztanciákkal foglalkozik hát, melyek a halandó szem számára láthatatlanok, így hatáskörébe tartozik a halandók testét mozgató lélek is, mely a légmágusok szerint a levegő legtisztább formájából alakul ki. Nem csoda hát, hogy az Alsó-Birodalom területén belül a hatalmat leginkább szomjúhozó ház, az Unikornis ház fogott a légmágia használatához. Köztudott, hogy ősi vezetőjük, Unikorn is előszeretettel alkalmazta a lélek megzavarását, és a levegő általi pusztítás minden formáját, hisz az nem látható, mégis kegyetlen hatalmas erődemonstráció jól szolgálta a hataloméhes teremtmény minden érdekét. Ő maga is ezért dacolt nem egyszer a halállal, hisz a levegő mágiája olyan erőre emelkedett benne, mely fizikai mivoltának megsemmisítése után szellemét ezen a földön tarthatta. Unikorn által papírra vetett mágikus iratok a levegő mágiájáról szólnak, bár ez akarnok nem egyszer tanúbizonyságot tett arról, hogy mind a négy elemet tökéletesen ismerte. Így az őt vakon követő ház csoda-e hogyha a mágia levegő útján történő felhasználásához folyamodott, a megértés minden igénye nélkül. Ám mint az közismert, a mágia elveszett az Unikornis ház szeme elől, mikor a Könyv, mely varázslat fókuszául szolgált, a Sárkánydárdában újjá nem született. Kik ezeket a sorokat olvassátok, tudnotok kell, hogy a légmágus praktikái a legláthatatlanabbak, de a legveszélyesebbek. Halottidézés, lelkek összezavarása, sokkal jellemzőbb eszközük, mint a látványos szélviharok és hangrobbanások támasztása, amiket továbbra is csak bűvészkedésként tudok titulálni. Példaként: egy jól képzett varázshasználó (3. szint) képes halottak megidézésére (Idéz + Lélek). Egy első szintű varázsló még csak légfuvallatokat képes idézni (Lég + Átalakít), de ez is elég lehet egy szoba elsötétítésére.

Lépjünk tovább egy jóval agresszívabb elemre, mely az emberek számára mindig is misztikus látványnak és eszköznek minősült. Nem csak a lepkék vonzódnak a lánghoz, hanem ti halandók is. Tüzek bámulása nem pusztán zavart elméjű társaitok bolondsága, hanem ha jobban belegondoltok, a ti kedvenc elfoglaltságotok is. Esténként megbabonázva énekelve bámuljátok a lángokat. Holott ez a hatalom korántsem olyan erős, mint látványos, de rátok, halandókra, tán az egyik leghatékonyabb eszköz. A Tűz használói szenvedélyes emberek, de haragjuk olyan gyorsan ellobban, mint keletkezik. Kitartás legkevésbé jellemző rájuk, a gyors és tomboló pusztítás annál inkább. Szenvedélyeket korbácsolnak és altatnak el, fényes és látványos praktikákkal bolondítják meg az egyszerű népet. Természetesen a kezükben a láng fegyver is, nem is egyszerű, hisz olyan nevetséges teremtmények, melyek alapvetően vízből alkottatnak, legkönnyebben ezzel az őselemmel sebezhetőek. Bár néhány ostoba halandó úgy tartja, földből teremetett, alapvető alkotórésze mégis a víz. Csoda e hát, hogy a halandók között a szemfényvesztők, tolvajokat maga köré gyűjtő Draug ház az, ki e praktikákhoz nyúl legszívesebben. Ereklyéjük is egy pusztító kard, mely legjellemzőbb erre az ostoba népre. Maga fölé emeli a pusztulás jelképét, nem véve észre, hogy a hatalom nem a pusztulásból keletkezik. Te, ki soraimat olvasod, ne rökönyödj meg: én legjobban a tűz varázslóit vetem meg. Mert számomra a puszta erőfitogtatás és szájhősködés visszataszítóbb bárminél, mit halandó művelni tud. De jól tudom, hogy számotokra ez a legvonzóbb út, mert gyors sikerrel kecsegtet és látványosan segít a hatalomhoz. Példaként: a Draug ház egyik különösen kedvelt varázslatát hoznám példaképp, az ellenség átállítását, ki onnantól teljes szenvedéllyel harcol az őt megbabonázó személy mellett (Szenvedély + Zavar).

A víz ugyanis a legkevésbé mágikus szubsztancia, mely létezni bír. Így mikor azt mondom érthetetlen, nem azt mondom, hogy nem tisztelt. Mert a víz használói emberi mivoltuk legmélyét alkalmazzák. Képesek újjáéleszteni, gyógyítani, és mágikus praktikákat kivédeni. A víz alapvető tulajdonsága nem csak a megállíthatatlanság, hanem a tükröződés is. Nem szabhatsz gátat semmilyen pataknak, az mindenképp kiutat talál, mint az élet maga. Magadat Te is először egy tó tükrében fedezheted fel; a tisztaságot is a vízben keresed. Így mikor varázsláshoz folyamodsz, te ki vízből teremtettél, én számodra ezt az utat tudnám leginkább javasolni, hisz ez lényedből fakad, és mert ezek a mágiák, hacsak nem védekezésből, kárt másban nem tesznek. Mikor védekezésről beszélek, a támadó erejének önmaga ellen fordításáról, ezt még a legrosszabb indulattal sem tudnám pusztító szándéknak nevezni. Nem csoda hát, hogy ezt a mágiát a Főnix ház tette magáévá, ám ők is hibáztak, mikor azt gondolták, hogy a Víz Kehellyel felfogható, és mikor azt gondolták, hogy a víz arra való, hogy elpusztult bajtársaik visszataláljanak az életbe. A halandók feltámasztása a legnagyobb meghazudtolása a mágiának – amit a sors elrendel, halandó ne változtassa meg, mert ez semmilyen körülmények között nem vezethet célhoz. A Főnix ház bukása önmagában az ereklyében rejlik, hisz a kehely meg kívánja tartani a vizet, ugyanúgy, ahogy a ház varázslatával a halandókat az árnyékvilágban próbálja örökké tartani. Példaként: a példákat már felsoroltuk, a feltámasztás (Regenerál + Élet) mellett különösen kedvelt a tükröződés használata, mellyel az ellenük mágiával támadókra saját varázslatukat verték vissza

Utolszor pedig a Földről fogok szólni, mely egyike a legidegenebb elemnek, mellyel halandó találkozik. Bár a földet minden halandó tiszteli, és úgy gondolja, hogy az élet forrása, semmi olyan nincs benne, mely életet teremtene. A földdel keveredő víz az, mely a növényeket táplálja, a föld pusztán a sorvadást és a halált hordozza magában. A föld az összese elemet képes elnyelni vagy elpusztítani, így nem csoda, hogy az összes halállal játszó nekromanta ezzel az elemmel áll legszorosabb szövetségben. A föld mélye a sötétség szülőhelye, így aztán a földmágust a sötétség és pusztulás dögletes párája szokta körüllengeni. Mivel ez a leginkább ellentétes az emberi nemmel, csak a leghatalmasabb és legbeavatottabbak próbálkoznak akár a megértésének megkezdésével is.

Eleddig a varázshasználókról beszéltem. Vannak azonban olyan mágiával üzérkedők is, kik nem varázshasználók. Ők a vajákosok, bájitalkeverők. Azok a szerencsétlenek, akik még olyan szinten sem képesek a mágiát használni, hogy az minimálisan szolgálatukba szegődjön. Így hát mágikus töredékekek tartalmazó elemeket összekeverve, tapasztalati úton kitalálják azok hatásait, és receptúrákat hagyva maguk után, dögleges mérgeket és olcsó lélekromboló praktikákat szabadítanak halandó társaikra. Összezavarva a lelket, hamis szenvedélyt ébresztenek maguk vagy mások iránt, a pusztulás esszenciáját étekbe jutatta pillanatok alatt halálba segítik ellenfeleiket. Nem csoda, hogy ezek a praktikák hosszas felkészülést és tervezgetést igényelnek: nem mágiáról beszélünk itt, nem is bűvészkedésről, ezek az emberek a mágia zsebmetszői.” </em> Ne zavarjon meg senkit a szöveg furcsa ornamentikája, aki e sorokat írta, olyan messze van a mi világunktól, mint mi a kertben tenyésző hangyabolyétól. Ne várjuk egy halhatatlan varázslótól, hgy megértse az emberi nemet, leírása mégis sok tanulsággal szolgálhat. A mágia az Alsó-Birodalomban a fentiek szerint jelenik meg, de hogy hogyan működik a játékszabály keretein belül, érdemes tisztázni. Az Alsó-Birodalom varázshasználói vagy egy erős ereklyén keresztül csapolják meg a mágia végtelen kútját, vagy ha már varázslóról beszélünk, egy fókusztárgy segítségével támasztanak varázslatot. Ez leggyakrabban a mágus botja, vagy más hatalmas varázstárgy. A megalkotott varázstárgy nem megismételhető: ha eltörik, elvész, a mágia használat útja bezárul a varázshasználó  előtt. Nem csoda hát, hogy az Alsó-Birodalmat alkotó három ház varázsereje teljesen megszűnt, mikor Unikorn varázsereklyéiket megkaparintva, megsemmisítette őket, és kovácsolt egy hatalmas varázserővel bíró fegyvert, mely az összes Alsó-Birodalmi mágiához hozzásegítette volna a nagyurat. A Birodalomban tehát minden mágiahasználó használ egy fókuszt, legyen az bot, ékszer, tőr, vagy akár egy rúnákkal ékesített kavics. Ezen fókusz mindig a varázshasználónál kell, hogy legyen, mikor mágiáját gyakorolja. A varázshasználó általában egy elem használatába nyer betekintést, akik több elem használatában járatosak, már igazi varázslónak mondhatók. A varázslatokat a beavatottsági szintjükhöz képest tudják alkalmazni, minél több elemet ismernek, annál széleskörűbb hatást képesek generálni. Aki varázslónak kíván tanulni, először egy mestert keres magának. Egy mester megtalálása, ki tanítani is hajlandó, gyakran egy élet munkája. Jelenleg a Brenda királynő által hozott törvények tiltják a mágia használatát Sindeonban, így a varázstudást keresőre nemcsak hosszas kutatás, hanem üldöztetés is vár. A beavatási szertartás nehéz és életveszélyes: sokan megfutamodnak, vagy belehalnak a próbálkozásba. Akinek mégis sikerül, alapszintű mágiatudást szerez. Innentől minden nap a szintjének megfelelő mennyiségű hatalomkővel rendelkezik. A puszta haladó ebből mit fog tapasztani? A varázsló a hatalomköveivel létrehoz egy varázslatot, ezt papírra veti. Egyetlen halandó varázsló sem tud felkészülés nélkül mágiát használni. A nála lévő varázslatokat a következőképp tudja aktivizálni: felemeli a megírt varázslattekercset, az áldozatára nézve megnevezi az őselemet, vagy a fókuszát, és hangosan, érhetően elmondja a varázslat tartalmát. „Anarvil hatalmánál fogva feltámasztalak…” „A tűz hatalmánál fogva megégetlek…” Egy igazi varázsló mindössze így szól: „Hatalmamnál fogva elpusztítalak, tested porrá omlik, melyet széthord az Alsó-Birodalom komisz szele, így utánad még nyom sem marad.” Vajákosság, mérgezés Varázsitalok elkészítéséhez minden estben találni kell egy receptet. Ezen receptek leírják, hogy mit kell találni és mit kell csinálni, hogy varázslata elkészüljön. Pl. szerelmi bájitalhoz egy ősi recept szerint kerítened kell a szerelembe csábítani kívánt alanyok egy-egy hajszálát, ezeket feloldani hajnalban gyűjtött harmatcseppek között, és a hold sugarával felforralni azt. Mint azt jól látod, ha nem vagy tünde, ez számodra nehezen kivitelezhető bájital, de a próbálkozásodat biztos mindenki értékelni fogja. Minekutána sikerrel elkészítetted a bájitalt, következik annak a játékban való érvényesítése. Bemutatod a seniornak az elkészített bájitalt, aki jóváhagyja, ha valóban holdsugárral forraltad fel a harmat és hajszálak keverékét. Ezek után jelzed a seniornak, hogy kívánod az áldozat szervezetébe juttatni: fogkrém, vajas kenyér, tea, stb. A senior ad neked valami olyan dolgot, ami jól elkülönül az adott keverék ízétől: pl. teához sót fog mellékelni, a vajas kenyérhez valami csípőset. Ezt az egyáltalán nem mérgező anyagot (tehát nem az előbb megfőzött valamit), belejuttatod az áldozat teájába, lehetőleg úgy, hogy a senior lássa is. Miért van szükség mindezen előkészületre? A szerelmi bájitalok és a mérgezés a legtökéletesebb eljárási formák közé tartoznak. Az alanynak nem derül ki, hogy ki mérgezte meg, adta neki a bájitalt. De a bájital csak akkor fejti ki hatását, ha az alany lenyeli azt. Mivel ez egy játék, szeretnénk azt, hogy a megmérgezettnek is legyen némi esélye, bár a sós teát az esetek 90%-ban nem köpi ki az áldozat, de legalább megjegyzi: igencsak rossz volt. Ekkor jön a felismerés, hogy a megsózott dinnye elfogyasztása halálos következményekkel jár, de akkor már késő bánat. A senior szomorú kötelessége hogy az áldozat mellé lép, csettint, és elmondja: “Te most mérgezés áldozatává lettél, veszítettél egy gyűrűt”. Vagy füledbe súgja: ellenállhatatlan vonzalmat érzel a Királynő iránt. Természetesen csak a legkézenfekvőbb lehetőségeket írtuk le: az Alsó-Birodalom területén számos vadabbnál vadabb recept forog közkézen. Pl. a lánnyá változtató szérum, melyet a nagytanács két tagjának adtak be, így a lovagvezér és a hatalmas varázsló kézenfogva szoknyában virágot szedett a mezőn, míg a hatás el nem múlt.

Loading