Lovagoltunk

Lady Lia vezetésével

Íjászkodtunk

Mealor az Erdő helytartója segítségével

Csikósánc helyőrsége

Hadba indul

Mealor

Az Erdő Helytartója

13. Birodalmi év lovastábor

A tábor legjobban sikerült képeit a jobb felső sarokban található X lenyomásával teljes méretben is élvezheted! Krónika és tábor részletei pedig alant a szövegben.


Rövid történet

Az Alsó-Birodalom határait keletről kis helyőrség, Csikósánc védelmezi. Összekötő kapocs a Zengőbérci királyság és a birodalom között, ahonnan már egy ideje nem érkezett semmilyen hír. A Farkasveremből Sindeonba visszatérőket három csodálatos meara fogadja, kik elragadják Lady Liát, Lord Gilderant és Rontót Csikósáncra, hogy segítsenek az Erdő Urának. A kitaszított sonorita, Kunfar mesterkedéseiről is keletről érkeznek a hírek,  fel kell hát deríteni hogy ő áll e vajon az itt történtek mögött is.

Krónika

Jelen krónika elsősorban Csikósánc történetét taglalja, azonban az oda vezető események nem hagyhatóak figyelmen kívül. Az egynapos tavaszi játék eseményei álljanak hát itt bevezetésként.

Előzetes történések

Észak felől a nagy kereskedelmi út egy keskeny hágón vezet keresztül. Ez az egyetlen olyan út, ahol nagyobb sereggel lehet vonulni, ezen kívül csak hatalmas kerülő árán lehet eljutni az Alsó-Birodalomba, mely utakon vízhez jutni szinte lehetetlen. A hágó déli oldalán, nem sokkal a hóhatár alatt kicsiny fogadó található. Bárki aki ennek az útnak nekivág, vagy a hágón túlról érkezik, itt piheni ki az út fáradalmait. Ilyenkor tavasszal, hóolvadás kezdetekor nem ritka a vendég erre felé, de a mostani társasághoz foghatót még nem látott a kocsmáros. Kisebb tünde csapat érkezett, ami már csak azért is különös, mert ritkán látni népüket ilyen távol kelettől. De ha ez nem lett volna elég, a fogadós épp csak felszolgálta nekik a mézsört, amikor nagy döndüléssel kivágódott az ajtó, és két hatalmas uruk-hai csörtetett be rajta, majd visszafordultak, és letérdeltek az ajtóban. Az ajtón belépett az Alsó-Birodalom királynője, I. Ronnie, különös kísérettel: orkok, egy haradi nemes és két Draug nemesúr társaságában.  A királynő valamennyi jelenlévőt felszólította, hogy csatlakozzon hozzá az Alsó-Birodalomba menet, hiszen hamarosan hatalmas tornát szervez, melyre mindenkit vár, hogy megtalálhassa új Őrzőit. Miközben a királynő szavait intézte az ivó népéhez, a gyertyák lángjai megremegtek, majd felizzottak ahogy három sonorita nagyúr és kísérete lépett be az ajtón. A teremben feszült lett a csend: az ősi tűz szimbóluma láttán mindenki a harcos kör nagyurára, a tomboló Ywedre gondolt, ám a jövevények, kivonva kardjukat a királynő elé térdre hullottak, egyértelművé téve, hogy nem ártó szándékkal érkeztek. A kötelező tiszteletadás után a sonoriták privát audienciát kértek a királynőtől, a kétkedve hallgatta végig különös történetüket  a régóta rejtőző igaz sonoritákról kik most a szükség órájában az Alsó-Birodalom megsegítésére érkeztek. Ám nemcsak a segítségük ígéretét hozták, hanem vészjósló híreket is rendjük kitagadott mágusáról, ki az Alsó-Birodalom felé tart, hogy megszerezze a koronát és ezzel olyan hatalmat nyerjen, mivel a sárkány helyére állhat. Állításuk szerint sereggel indultak az Alsó-Birodalomba, de a mágus, kit csak Kóborlónak neveztek, seregeivel megtámadta őket az úton. Bár a királynőt úgy tűnt, meggyőzték a tűzimádók, az ivóban feszült volt a hangulat: a tündék nem nézték jó szemmel sem az orkok, sem a sonoriták megjelenését, a sonoriták pedig szigorú törvényeik alapján előítélettel viseltettek az orkok ellen. Ősi ellentétek kerültek újra felszínre. Ronnie látta, hogy ha nem cselekszik, itt hamarosan vér áztatja az ivó kövét, így egy harci játékban kívánt az indulatoknak szabad folyást adni. A vetélkedés valóban lecsillapította a kedélyeket; a vacsorát már közös asztalnál fogyasztották el. A játékok nyertes csapata, az orkokkal kiegészült Draug nemesség azt kérte jutalmául, hogy a királynő, a korábbi évekkel szemben, fontolja meg házuk egyik tagjának felvételét az Őrzők közé. A királynő lovaggá ütötte Sir Tagort, és ígéretet tett arra, hogy jelöltként figyelemmel kíséri majd az ifjú lovag tetteit. Ezután ki-ki nyugovóra tért, s másnap mindenki folytatta útját az Alsó-Birodalom felé.

A természet haragja egy hatalmas vihar formájában csapott le az utazókra. A viharban a fák szinte megelevenedni látszottak, mintha hatalmas indulattól tombolnának. Az utazók legnagyobb erőfeszítéseik ellenére sem tudtak együtt maradni, mintha a fák szétváltak volna előttük, és különböző utakra vezették őket. Napokig tombolt az ítéletidő, s mikor lecsillapodott, senki nem lehetett biztos benne hogy merre jár és kiket talál meg.

Csikósánc krónikája 1.

A birodalom keleti határán régóta áll egy helyőrség, melyet Csikósáncnak neveznek. Nem sok szó esik róla a krónikákban, hisz a Keleti utat mindig is a Birodalom egyik legbiztonságosabb útjának tartották, Sindeon uralkodói is előszeretettel használták ezt az utat valahányszor Zengőbérci szövetségeseiket látogatták meg. Talán ezért is oly megdöbbentő a látvány, mely ma fogadhatta az erre járókat. A máskor oly rendezett helyőrség körül szabadon bóklásztak a lovak, és a betört kapun túl szétdobált fegyverek és holttestek borították az udvart. Nem messze, a keresztútnál, hol a Keleti útról az utazó dél felé Zengőbércre, észak felé pedig Csikósáncra jut, megtépázott csapatot fogadott a reggel. A viharból kimenekült csapatban Sindeon minden nemesi háza képviseltette magát. Sokan közülük a korábban említett találkozóról indultak útnak, de voltak köztük olyanok is, kiket sosem láttak. Egy ideig a környező erdőben keresték további társaikat, de az este közeledtével úgy döntöttek, nem várnak tovább, és elindulnak az úton észak felé, hátha a helyőrségben menedékre lelnek. Az Unikornis ház vezetője, Szofi hercegnő egy ifjú tünde leánnyal, Calainissel, Hosszúhegyi Meneldurral és Avronnal kísértette magát. A Draug házban már nem volt ilyen egyértelmű a helyzet, hisz a háznak két vezetője is jelen volt. A rangidős és a ház területeit uraló Numena, illetve a Farkasveremben kikiáltott házvezető, Habibi is jelen volt. Három hölgy kísérte, Sasami, Serran és Lilien, illetve egy fiatal úrfi, Romy. A legkülönösebb látványt mégis talán a Főnix ház nyújtotta. Szemmel láthatóan valamennyien egy Donzar nevű alakot követtek, ki bár korábban a Főnix ház harcosa, és a királynő Őrzője volt, de Orena királynő árulását követően Mordred, a démon herceg elvette életét és élőholt létre kényszerítette őt. Állítása szerint azóta levetette a béklyókat elméjéről, ám új mivoltán nem tudott változtatni. Az ő csapatában két harcos hölgy, Tixie és Roxie mellett meglepő módon egy tünde ifjú, Samnis is vonult. Megdöbbenve látták, hogy ott, ahol menedéket reméltek, csak pusztulást találtak. Azonnal túlélők után kezdtek kutatni, de mindössze egyetlen katonát találtak akiben még pislákolt az élet. Sir Godrik, ki súlyos sebektől, legyengülve feküdt az út mentén, elmondta, hogy az erdő népe támadta meg a helyőrséget, akik már régóta zaklatták őket, ellátmányukat gyakran megcsapolva. Az érkezettek gondjaikba vették a sebesült lovagot, és megkezdték a helyőrség megtisztítását. Ekkor három különös lovas tűnt fel a kapuban: Lord Gilderan, Lady Lia és Rontó, az ork csodálatos paripák nyergében érkeztek egyenesen Sindeonból. Elmondták, hogy a vihar után a királynő és kísérete megtalálta az utat Sindeonba, ám hármukért különös lények, mearák jöttek el, s miután nyergükbe szálltak, egyenesen idehozták őket. Szemmel láthatólag segítséget akartak kérni tőlük, a maguk különös módján. Aznap az utolsó érkező Celebrom volt, az erdőjáró ki gyógyító tudását latba vetve kezelésbe vette Sir Godrikot. Celebrom kétkedve fogadta Sir Godrik elbeszélését, hiszen az erdő népét mindig is barátságosnak és békeszeretőnek ismerte. Mivel Gilderanék állították, hogy a mearák nem véletlenül hozták ide őket, és az sem lehet véletlen egybeesés, hogy az erdő ide terelte ezt a társaságot, eldöntötték hogy a birodalmi csapatok érkezéséig átveszik a helyőrség feladatát. Így aztán Sir Godrik javaslatára Csikósánci szokás szerint megválasztották az új várkapitányt, mely posztra legalkalmasabbnak Hosszúhegyi Meneldur bizonyult. Itt bukott ki az ellentét a Draug ház két vezetője között, hiszen Habibi nem volt hajlandó a Numena kíséretében érkezett Serranra szavazni, inkább egy másik ház tagjára, Meneldurra szavazott ő is, aki nyilván csinos summát ígért a kereskedőnek a zsoldból, melyet az ő tisztje lesz kiosztani. Az összegyűjtött fegyverek és egyéb holmik között egy katona jegyzeteire bukkantak, melyből különös dolgok derültek ki. A napló szerint a helyőrséget zaklató támadások azután kezdődtek, hogy a korábbi várkapitány egy különös barlangra talált, melyet a babonás katonák csak démonbarlangnak hívtak. Az utolsó bejegyzés szerint a várkapitány lovát e hely előtt kikötve találták meg. Ám hogy ez a barlang hol lehet, Sir Godrik nem tudott felvilágosítást adni, hiszen őt nemrég sorozták be a helyőrség katonái közé.

A csikósánciak így Celegrom segítségét kérték, aki bár több barlangot is ismert a környéken, nem volt benne biztos hogy melyik lehet a gyanús hely. Megígérte, hogy a következő napokban végigjárja az általa ismert helyeket, hátha rátalál a démonbarlangra. Így amíg ő keres, a csikósánciak el tudják kezdeni a helyőrség újjászervezését. Amikor azonban meglátta Donzar rothadó ábrázatát, még egy jó tanáccsal szolgált: nem messze a helyőrségtől található a tündérforrás nevezetű hely, melyről mindenki tudja a környéken hogy vizének csodatévő hatása van. Ki ebből iszik, minden gondjára gyógyulást talál. El is határozták, hogy másnap reggel első dolguk lesz a forrás meglátogatása. Amikor odaértek és Donzar ivott a vízből, valóban visszanyerte régi arcát, ám valódi gyógyulást nem talált, hisz az élet továbbra sem tért vissza belé. Elhatározták hát hogy megtöltik vele kulacsaikat, hisz gyógyító erejére bármikor szükségük lehet. Ám az  eddig őket árnyékból figyelő tünde felfedte magát előttük, és tudatta velük, hogy a forrás gyógyító ereje csak e szent helyen fejti ki hatását, hiába vinnének belőle bármennyit is magukkal, az csak szomjuk oltására lenne utána alkalmas. Azt is elmondta, hogy bár Donzar most gyógyulásra lelt a víztől, de ez a hatás nem lesz maradandó; a következő napfelkeltére újból igazi alakjában mutatkozik majd, ha nem iszik újra a vízből. Kérdéseikre, hogy hogyan lehetne a hatást mégis maradandóvá tenni, elmondta, hogy nem messze innen egy hegyi troll ül barlangjában, ki azzal kérkedik, hogy van nála valami, mi képes a víz gyógyító hatását megtartani, sőt fel is erősíti azt. El is vezette őket ehhez a furcsa figurához. Várakozásukkal ellentétben a troll viszonylag barátságosnak bizonyult, annak ellenére is, hogy elmondása szerint az utolsó ember akit látott ellopta tőle azt, mit ő csak Ure lovag kelyhének nevezett. Kérdésre, hogy ki volt a tettes, a tolvaj zengőbérci gazembereket gyanúsította.

A kemény harci kiképzés, melyet Gilderan, Lia, Rontó és Celegrom tartottak, kiegészült a mearák megismerésének és a velük való bánásmód gyakorlásával, hiszen Gilderan és Lia meggyőződve állította, hogy a mearák titkot akarnak a helyőrség tagjaival megosztani, de az ő üzenetüket csak az értheti meg, ki megtanul együtt mozogni és érezni e nemes lényekkel.

Ahogy a harci képzésben egyre előrébb jutottak, szükségessé vált a fegyvertár kibővítése, a csatában kicsorbult kardok és elrongyolt páncélok maradtak csupán. A kovácsműhely beüzemeléséhez ércre volt szükség, így a Draug ház képviselői és a helyőrség kapitánya felkeresték a közeli bányát. A bányánál egy titokzatos, csuklyát és maszkot viselő lovas fogadta őket, aki Zengőbérc boszorkányurának nevezte magát, és kijelentette, hogy a bánya az övé,  és csak akkor engedi őket a területére, ha hűséget esküsznek neki. Habibi fennhéjázó modorban kérte ki magának, hogy ő bárkinek is hűséget esküdjön,  Meneldur pedig a királynő és Sindeon válaszcsapásával fenyegetőzve megtagadta a lovassal való egyezkedést, majd elvonultak. Később viszont, miután látták távozni a különös alakot, visszaküldték embereiket, hogy gyorsan pakolják meg érccel a társzekereiket, és siessenek vissza Csikósáncra.

Napnyugta előtt még egy hadgyakorlatot tartottak a tündérforrásnál a csikósánciak, mely a másnapi lovagi torna felvezető száma volt. Épp nagyban zajlott a gyakorlat, amikor egy koronával ékes fejű tünde jelent meg a harcolók között. Látszólag nem törődött velük, csupán leült, végignézte a játékot, csak azután elegyedett szóba velük. Elmondta magáról, hogy ő az Erdő Helytartója, s hogy nagy szükség vezette arra, hogy a csikósánciakkal tárgyalásba kezdjen. Valami szörnyű történt, ezt az egész erdő érzi, ennek tudható be az a hatalmas vihar is, mi őket ide sodorta. Ennek hatására az Erdő Ura ébredezik hosszú évek óta tartó álmából, de démoni méreg járja át testét, melyet csak az Ure lovag kelyhéből elfogyasztott forrásvíz gyógyíthat meg. Ha ez nem történne meg, gonosz erők befolyása alá esne, és vele együtt az erdő is. Ezért hát az Erdő Helytartója hadba hívta a Csikósánciakat, hisz a kelyhet a zengőbérciek ellopták annak őrzőjétől. Megmondta nekik, hogy másnap este velük tart a hadjáratba, és ha nem adják vissza önszántukból, hát erővel kell elvenniük azt.

A bánya kifosztásának súlyos ára lett Habibire nézve: éjszaka, miután nyugovóra tért mindenki, a magát boszorkányúrnak nevező alak megjelent és a vár pincéjében egy különös bíróság elé citálta Meneldurt, Habibit és Donzart. Itt derült ki igaz személyisége: ő maga volt a kitaszított sonorita, Kunfar a Kóborló, ki ugyancsak Ure lovag kelyhe után kutatott e vidéken. Bukott sonorita kíséretetek alkották a tűzimádóknál jól megszokott bíróságot, kik elítélték Habibit; kezét a lopás bűnéért levágták, és homlokára a tolvajok bélyegét sütötték, majd eltűntek.

Csikósánc krónikája 2.

Másnap egy lovagi torna zajlott, melynek végezetén Szofit, Numenát és Roxiet lovaggá ütötték. A torna végeztével Rontó kíséretében a Draugok is ellátogattak a forráshoz,  hogy Habibi is ihasson a csodatévő vízből. Alig indultak el visszafelé, amikor Rontó különösen kezdett viselkedni. A levegőt szimatolva a helyőrségtől ellentétes irányba kezdte vezetni a csapatot, mintha valami különleges nyomon járna. Hamarosan egy addig számukra ismeretlen barlang bejáratánál találták magukat, és itt vált egyértelművé hogy mi vezette ide az orkot: a barlang bejáratánál egy démon állt, az ő vérének hívása borította el Rontó elméjét, hisz mindenki tudhatja, hogy ha egy ork démonvért iszik, hihetetlen erőre tesz szert ám cselekedetei kiszámíthatatlanná válnak. A Draugok döbbenten ismertek rá a démonban Sir Godrikra, és így már egyértelmű volt, hogy az addig orruknál fogva vezette őket. Ám a dörzsölt Habibi e szörnyű helyzetben is meglátta a lehetőséget: embereinek parancsolta hogy sebezzék meg a démont és szerezzenek véréből, hisz így Rontó által olyan hatalomra tehet szert, mellyel megerősítheti a Draug házat. Ám összecsapásra nem került sor, hisz a démon alkut ajánlott nekik: szívesen ad ő magától is a véréből, cserébe csupán egy apróságot kér. Az ő ura és parancsolója Kunfar, a Kóborló, akinek célja hogy démoni vért itassanak a kehelyből az Erdő Urával, és ebben kéri a Draugok segítségét. Habibi nem bírta türtőztetni magát, egyből belement az alkuba és megitatta Rontót a démon vérével. Csupán azzal az aprósággal nem számolt, melyről nem is tudhatott, hogy az ork innentől kizárólag a démonnak engedelmeskedik. S ezáltal az egész Draug csapat a Kóborló kezei közé került.

Ám nem csupán ennyi történt aznap délután: a többi ház, kik épp a mearákkal foglalatoskodtak a vár falain kívül, egyszer csak rémítő hörgést hallottak az erdőből. Celegrom az erdőjáró vonszolta elő magát, eltorzult testtel, láthatóan önmagával viaskodva hogy ne támadja meg a gyakorlatozó csikósánciakat. Egyik pillanatban rárontott a köré gyűlő csikósánciakra, a másik pillanatban földre rogyva próbált úrrá lenni önmagán, és könyörgött nekik hogy végezzenek vele, hisz a démon megfertőzte őt. Ám amikor Lord Gilderan a közelébe lovagolt, izzó szemekkel felpattant és megsebezte a lovagot, démoni mérget juttatva annak testébe. Ezután már nem volt kérdés hogy úrrá tud e lenni önmagán, így a várkapitány nyilával megsebezte, majd Donzar véget vetett szenvedéseinek.

Ahogy teltek az órák, Gilderan egyre rosszabb állapotba került, így elhatározta hogy lemegy a forráshoz, hátha gyógyulásra lel, míg a csikósánciak készülődtek az Erdő Helytartójával, Mealorral történő közös hadjáratra. El is indultak Zengőbérc ellen, ahol XXVIII. Leorik és csatlósai már várták őket. A követet akit szólni küldtek előre, azonnal foglyul ejtették; nem voltak hajlandóak tárgyalni sem. Lady Lia így támadást rendelt el a várral szemben. A csata naplemente utánig tartott, de még mielőtt felkeltek volna a csillagok, a csikósánciaknál volt a kehely. Őrzésével Donzart bízták meg, ki előtt hatalmas csábításként lebegett a hatalom: tudta, hogy ha a kehelyből nem az Erdő Urának adja a forrás vizét, hanem ő maga issza meg, a gyűlölt élőholt léttől megszabadulhatna. Mégsem lehet ez egy lovag igazi útja: saját magán segítsen vagy a teljes erdőn? Visszaúton Mealor tájékoztatta a sereget, hogy az Erdő Ura végképp felébredt, és másnap délre a forráshoz ér, várják hát ott a kehellyel.

Másnap készülődés közben az eddig senki figyelmét fel nem keltő ellátmányos lányka félrehívta Meneldurt és Avront, kik titokban már régóta neki és démoni urának segítettek. A démonvér nem csak orkokra, emberekre is különös hatással van: elfogyasztása után a lány és a két harcos démoni megszállottként rontottak ki a várból, hogy előbb érjenek a forráshoz mint a csikósánciak vagy az Erdő Ura.  Várták hát a csikósánci sereget, hogy elvegyék Donzartól a kelyhet. Megkezdődött a harc, melyben már Gilderan is részt vett. Megjelent az Erdő Ura és mindenkinek a szíve félelemmel lett tele, mikor a hatalmas alak átvágott az erdőn. Az eddig szervezett hadak felbomlottak, így volt lehetséges, hogy Donzar elszakadt a csapataitól, és a démon üldözőbe vette őt. Habibi, ki végig Donzar oldalán harcolt, ezt a pillanatot várta, hogy elkérje régi bajtársától a kelyhet, mondván hogy gyorsabban tudna odafutni az enthez, hisz nem viselt páncélt, míg Donzar harcban feltarthatja a démont. Természetesen esze ágában sem volt segíteni az Erdő Urának, de Gilderan átlátott a helyzeten és  feltartotta az árulókat míg Donzar és Lia megérkeztek és visszaszerezték a kelyhet. Donzarnak itt lett volna a lehetőség, de a lovagi erények győzedelmeskedtek, és miután az entet megitatták a forrás vizével, megerősödve már le tudta győzni a démont.

Gilderan tündeként hosszú életet tudhat maga mögött, sok földön járt és sok legendát ismer. A kehely arra rendeltetett, hogy két cselekedet hajtson végre. Egy jót és egy rosszat, de mindkettő hatalmas lesz. A jótettet már elhasználták, ám a kehely még alkalmas arra hogy gonoszságot teremtsen. Ki lehet alkalmas arra hogy őrizze ezt az ereklyét? A csikósánciak közösen úgy döntöttek, hogy Gilderant kérik fel a kehely őrzésére, hiszen a tünde lovag sokszor bizonyította hogy mindig a jó úton jár. Az Erdő Ura megköszönte segítségüket, és ígéretet tett arra, hogyha a szükség eljő, viszonozni fogja a sindeoniak segítségét.

További táborok

Loading

13. Birodalmi év nyár

13. Birodalmi év nyár

13. Birodalmi év tavasz

13. Birodalmi év tavasz

13. Birodalmi év ősz

13. Birodalmi év ősz

14. Birodalmi év ősz

14. Birodalmi év ősz

13. Birodalmi év tél

13. Birodalmi év tél

14. Birodalmi év tavasz

14. Birodalmi év tavasz

14. Birodalmi év nyár

14. Birodalmi év nyár
Loading