Őrzők

Lady Calainis, Lady Bellas, Sir Altemor és Sir Tagor és apródjaik

Főnixek és Sonoriták

A kép jobb szélén Sir Manve, a Főnix ház vezetője; bal szélén Lord Bastillion és Kyran a Sonorita Belső kör tagjai

Kóborló serege

Sisakban vezetőjük, Lord Zott, és néhány katonája

Ent

Kyran

Sonorita papnő, a Belső Kör tagja

Tainis királyné

I. Valadir király felesége

13. Birodalmi év nyár

A tábor legjobban sikerült képeit a jobb felső sarokban található X lenyomásával teljes méretben is élvezheted! Krónika és tábor részletei pedig alant a szövegben.


Rövid történet

Pár sorban szinte leírni is lehetetlen, mi minden történt Sindeon 13. Birodalmi évében. Röviden talán az Öt csata éveként jellemezhető; olyan hatalmas harcok dúlták a Birodalmat, melyekből egy is sok lett volna egy korszakra. Sok legendás alak lelte halálát az év során: I. Ronnie királynő és Lord Gilderan és maga Skeedar, a Hegy hatalmas sárkánya. Az utolsó csatában a Birodalom kettészakadt: az egyik oldalon a lidérckirálynővé vált Ronnie és élőholt seregei, másik oldalon Sonor követői és a Főnix ház lovagjai. Az Alsó-Birodalom koronáját elragadták, a Birodalom romokban… A sonoritákra vár hát hogy hogyan mentik meg Sindeont.

Krónika

Jelen krónika elsősorban Csikósánc történetét taglalja, azonban az oda vezető események nem hagyhatóak figyelmen kívül. Az egynapos tavaszi játék eseményei álljanak hát itt bevezetésként.

Különös vendégek

Miután Csikósáncon rendeződött a helyzet, és a sindeoni erősítés megérkezett a helyőrségbe, az összeverődött házak tagjai végre visszatérhettek Sindeonba. A helyőrség vezetését Lady Lia, I. Ronnie húga vette át, ki láncokba verve küldte Habibit a királynő ítélőszéke elé árulásért. A foglyot Rontó, az ork kísérte. Gilderan a csapattól más úton járva érkezett Sindeonba, oldalán egy ifjúval, Altemorral, kit apródjaként mutatott be. Szofi hercegnő újdonsült udvarhölgyével, az ifjú tünde lánnyal, Calainis-el együtt érkezett. A Főnix ház képviseletében Tixie érkezett Csikósáncról Donzar az élőhalott mellett, ki rangidősként a házat vezetette.

Az országláson Ronnie üdvözölte a megtépázott csapatot, és meg is kezdték volna Habibi tárgyalását, ám a kapuk előtt újabb érkezők tűntek fel. A sonoriták érkezésére már számított a királynő, de most a tűzvörös köpenyek között egy rég nem látott Főnix lovag címerén akadt meg a szeme. Sir Reynald bukása után a birtokára visszavonult lovag, Sir Manve, miután birtokán vendégül látta a sonorita sereget, és meghallgatta aggasztó híreiket, úgy döntött, hogy újra kardot ragad a szükség idejében. Akik már találkoztak velük csupán azon csodálkoztak, hogy a Rend három nagymestere közül csak Kyran a papnő és Bastillion a lovag volt jelen, Felicias rúnákkal rótt köpenyét azonban sehol nem látták. A királynő kérdésére elmondták, hogy a mágus a Kóborló nyomait kutatja, hisz a sonoriták azért érkeztek az Alsó-Birodalomba, hogy rendjük kitagadott mágus mesterét, a Kóborlót levadásszák mielőtt az elérheti célját, hogy sárkánnyá változzon.

A rend kezdett újra helyreállni az országló teremben, a sonoriták Manvéval együtt a Főnix ház sátránál telepedtek le, bár kellő távolságra Donzartól. A közfigyelem ismét Habibi ügye felé fordult. A csikósánci különítmény felsorolta az ellene szóló vádakat, védelmében pedig Numena szólalt fel, ki beszámolt arról a bántalmazásról mit fogolyként tartott háztagja ellen követett el Szofi és Calainis. Az Unikornis ház hölgy tagjai büntetésül megfosztották Habibit attól, hogy vérvonalát tovább vihesse.

Ítélethozatalra azonban továbbra sem kerülhetett sor, a kapunál tünde kürtök hangja harsant fel. Kék-ezüst lobogók sokasága özönlött be a kapun, a menetet két nemes tünde, Adriana és Zahar vezették. Ám a nagy felhajtás nem nekik szólt: a menet végéről szerényen egy díszes ruhába öltözött ifjú nemes lépett a királynő elé. Fejet hajtott előtte, és bár bemutatkozását halkan, szerény hangon ejtette meg, mégis az egész országlóterem felhördült mikor meghallották nevét. A név amin az ifjú bemutatkozott, minden sindeoninak ismerős, bár úgy tudták, hogy a nevet viselő személy már halott. Orena királynő gyermekeként, Man-Arienként mutatkozott be. Elmondta, hogy tudomása van arról, hogy ezen a néven és címen már megismertek és meggyűlöltek valakit a sindeoniak. A halállal házasodó alak azonban nem Orena, a trónfosztott királynő gyermeke volt, hanem mindössze az álomjárók egyik eszköze. Ő maga sokáig Zengőbércen, majd a tündék között nevelkedett. Biztosította a királynőt afelől, hogy pillanatig sem vonja kétségbe anyja trónfosztásának jogos mivoltát, és nem is tart igényt sem a trónra, sem a bosszúra. Csupán arra kéri a királynőt, hogy a dicső Sindeonban élhesse napjait, és ne kelljen számkivetettként bujkálnia. Ronnieban ellentétes érzelmek kavarogtak: megengedheti e hogy birodalmában letelepedjen Oren császár és Unikorn vérvonalának utolsó leszármazottja,vagy hozhat e olyan zsarnoki döntést hogy írmagját is kiirtja a máguskirálynak, elejét véve ezzel az esetleges trónviszálynak. Meghozta döntését, mely méltó volt ahhoz az elvhez, mely mentén mindig is élt: hogy senkit nem ítél el azért, amiről nem tehet. Man-Arien csatlakozott hát az Unikornis házhoz, és megérkezése pillanatától szerelmes pillantásokkal kísérte Szofi hercegnőt.

A többször félbeszakított tárgyalást Numena, a ház korábbi vezetőjének javaslatával zárták le. A királynő engedélyével este a Kőtengerben a Draug ház új vezetőt választ, Habibit megfosztják házvezetői rangjától de életét megkímélik.

Őrzőkről

A királynő ezután a fontosabb ügyek felé fordította figyelmét. A Birodalom ismét őrzők nélkül maradt: Garruk és Maldor Farkasveremben lelte halálát. Nem egy lovagi torna kétséges eredményére kívánta bízni azt a szerepet, hogy a Birodalom négy támpillérét kiválassza. Érdekes módon két újonnan érkezett, az ifjú Altemor és a tündelány, Calainis alkalmasságának tekintetében nem voltak kétségei. Harmadikként nagy eséllyel indult Sir Tagor, kinek a királynő már ígéretet tett, hogy figyelemmel kíséri pályafutását. Negyediknek pedig maga Gilderan ajánlotta a Calainis oldalán érkezett tünde hölgyet, Bellast. A négy választottat a királynő a következő napokban rengeteg próbának vetette alá, melyek mibenlétéről a nép nem sokat tudott; azonban mind megfelelőnek bizonyultak és a királynő Őrzőivé választotta négyüket. Az utolsó próba a legnagyobb volt mind közül. Az azt követő országláson a négy őrző fenséges köpenyekben állt a királynő oldalán. Utólag elmesélték a kiválasztott keveseknek, hogy az Alvilágban megmérettettek a Birodalom korábbi Őrzőinek szellemei által, és tőlük kapták köpenyeiket, melyekért nagy áldozatot kellett hozniuk, hogy ez mindig emlékeztesse őket az előttük álló út nehézségeire. Elsőként Lady Szimril szelleme szólította Bellast. Az Őrzők között legendaként maradt fenn Szimril hűsége, ki még ura bukása után sem volt hajlandó letenni a fegyvert. A köpenyért cserébe egy átokkal sújtotta Bellast, miszerint sosem futamodhat meg semmilyen ütközetben. Sir Hassan szelleme, ki Altemort szólította, arra kérte az ifjút, hogy osztozzon fájdalmában, hisz egy Őrzőnek a legnagyobb kínokat is el kell viselnie a Birodalom érdekében. Ő volt az az Őrző, ki a sonorita szellemek izzó máglyája közepéről emelte ki a holdkövet, és később itt szerzett sérüléseibe halt bele. Keze, melyet a sonoriták tüze égetett meg, a túlvilágon is izzott, és mikor megérintette Altemor arcát, ennek nyoma örökre az ifjú arcába égett. Sir Tagornak Maldor szelleme előtt kellett helyt állnia. A Draug ház egyetlen lovagját azzal sújtotta a néhai Őrző, hogy sosem szentelheti minden figyelmét kizárólag a Birodalom ügyeinek, bármerre járjon, mindig szem előtt kell tartania honnan jött, és gondoskodnia kell a Draug ház fennmaradásáról.  A negyedik és utolsó találkozás Garruk, az első ork Őrző és Calainis, a tünde között zajlott. Bár ők ketten egymás ellentétei, mégis egyvalami közös bennük. Garruk már trónra jutása előtt is Ronnie leghűségesebb szövetségese volt. A Birodalom ügyeit szolgálva mindenhova elkísérte, vele tartott még az Alvilágba is. Az ő átka az volt, hogy Calainis sosem szolgálhat mást, mint Ronnie vérvonalát, és bármi áron biztosítania kell annak fennmaradását. Az Őrzők elindultak hát hogy letegyék esküjüket, mindenki azon az úton melyért felelni fog majd. A Kőtenger felé vezető Nyugati úton azonban különös alakokba botlanak: kalózok szállítanak ércet a Kóborló seregeinek. A szállítmányt az Őrzők elveszik tőlük, ám életüket meghagyják; a Kóborlónak szánt ércből pedig fegyvereket kovácsoltatnak ellene.

A Draug ház ügyei

Ám térjünk vissza a Draug ház ügyeihez. A királynő parancsa alapján a Draugok elindultak a Kőtengerbe, hogy új vezetőt válasszanak maguknak. Velük tartott néhány újonc is, ki házukhoz kívánt csatlakozni. Fáklyák körében harcoltatták az újoncokat egymással, hogy kiderüljön ki méltó a ház tagjává válni, és kiből lesz csak vérszomjuk alanya. Habibi úgy kívánt eleget tenni a királynő kérésének, hogy Numenát teszi névleg a ház vezetőjének, ám esküvel köti magához hogy az ő parancsait követve, ténylegesen ő uralja a Draugokat.

A kiválasztottak épp az eskü szövegét ismételték, amikor váratlan vendég vetett véget a szertartásnak. Anastasia Dragunovics, Habibi felesége jelent meg, oldalán az arcát csuklyába rejtő ifjú hölggyel. A házasok boldog találkozása helyett azonban Anastasia dühödten támadt Habibire. Szemére hányta, hogy Csikósáncon lepaktált a démonnal; és ha már így cselekedett, miért nem járt sikerrel. Habibi elvesztette fél karját, férfiasságát és most lemond a házvezetői címről is? Nem hatották meg Habibi érvei, miszerint csak névleg lesz Numena a házvezető. Magából kikelve közölte, hogy nem érdekli Ronnie ítélete, és nem érti hogy a nemes Draug háznak miért kellene megcselekednie amit a királynő rendelt. Honnan is tudná meg Ronnie ha Habibi maradna mégis a házvezető? Ilyen könnyedén lemond hát arról a jogról, amely a Dragunovics családhoz való kapcsolatából ered? Az egyetlen dolog mit a Dragunovics úrnő kért férjétől az volt, hogy vezesse és virágoztassa fel a Draug házat. Habibi nem értette mitől ily dühös szép hitvese; nem fogta fel hogy a hatalom névleges átruházása az orkok hűségének átruházását is jelenti. Ha az új házvezető bármilyen ostobaságot tesz, az orkok követni fogják. Anastasia bemutatta hát a Draug háznak az általa jelölt új vezetőt, az addig árnyékba húzódó ifjú hölgyet. Előlépett hát Natasha Dragunovics, Anastasia és Habibi lánya. A haradi nemes nem tűnt túl boldognak lánya megismerésétől, és attól hogy ő veszi át helyét. A Natashának tett eskü a Dragunovics hagyományokat követte: a falkavezér úgy váltható le, ha párbajra hívják a falka színe előtt. Anastasia dühödten távozott a Kőtenger lankái felé, saját orkjai kíséretében. A Draugok lassan követték útját, amikor egy újonc Draug háztag, kissé félreértelmezve esküjét, elkiáltotta magát: ‘kihívlak párbajra’ majd azonnal megtámadta Natashát. A kiáltásokat meghallotta a távozó Anastasia, és kiderült hogy milyen az, mikor valóban dühös. Orkjaival megölette a támadót, és holttestét lábai elé cipeltette. Atyja nyomdokán haladva, uruk-haiként hozta vissza az áldozatot, és Kígyónak nevezte el, majd Natasha mellé rendelte testőrnek. Habibi megölésétől egy hajszál választotta el. Hogy hagyhatta hogy saját lányát háza tagjai támadják meg aljas módon? Távozása előtt közölte, hogy dolgozzanak azon a feladaton melyet kaptak tőle: a Draug ház felvirágoztatásán és területek szerzésén.

A királynő meglepődve fogadta másnap Natasha érkezését a Birodalomba, különösen hogy az új házvezető első dolga az volt, hogy hadat üzenjen a Fenyvesnek. Habibi és az új ork, Kígyó elindultak a Hercegi Kert felé, orkokat vagy zsoldosokat toborozni a nehéznek ígérkező csatához. A temetőnél azonban különös alakokba botlottak, kik fekete sárkányt mintázó, bordó zászlóval álltak a sírok között. Habibi kérdésére elmondták, hogy a Kóborló seregének tagjai, és testeket visznek Dragunovics nagyúrnak. A haradi nem volt válogatós: harcosokat keresett a csatába, így őket is megkérdezte hogy segítenének e neki. Ő maga szívesebben állt volna Szergej Dragunovics oldalára mint saját lánya, Natasha mellé. Elvei már régóta nem voltak; csak hatalmat akart, bármi áron. A katonák először csak kinevették; majd elgondolkodva felszólították, hogy biztosítsa hogy a Fenyves csatájában sok halott marad. Ha így tesz, beajánlják mesterüknek. Felajánlotta nekik Kígyót is, ám az ajánlatot nem fogadták el. A katonák a Déli út felé vonultak, ahol meglátták őket az Unikornis ház tagjai is, kik éppen Unikorn piramisánál avatták új tagjaikat.

Sonor útjai

A Fenyvesben a csata vereséggel zárult; a területet védő Unikornis ház Calainis segítségét kérte, aki valahogyan meggyőzte arról Lord Gilderant is, hogy velük tartson. Halottak kevesen voltak, de a csata folyamán mindenkinek egyértelművé vált, Habibi érdekei már rég nem közösek a Draug házéval. Mikor a vacsora asztalnál már a ház titkait ecsetelgette idegeneknek, Rontó rátámadott és megölte.

A fenyvesi csata alatt a Főnix ház és a sonoriták éppen messze jártak. Mikor az Unikornis ház tagjai visszatértek Sindeonba, és elmesélték hogy a Kóborló katonáit látták dél felé vonulni, Bastillion azonnal felöltötte páncélját, és a sonoritákkal együtt megindult nyomukban. A déli út első területe a sindeoniak által sonorita romnak hívott régi templom, melyben évszázadok óta nem lobogott Sonor lángja, falai közé Ywed szelleme és más szörnyűségek fészkelték be magukat. A sonorita tanács két tagja, Bastillion és Kyran szomorúan tekintett az egykor hatalmas templomra. Eldöntötték, hogy megtisztítják és újraépítik Sonor dicsőségére. Lobogjon hát Sonor lángja, négy éjszakán át folyamatosan, mely tüzet minden nap a Birodalom más-más szegletének fája tápláljon! Bastillion és harcosai folytatták az utat Dél felé, hátha a Kóborló nyomára akadnak, és közben meghozták áldozatként a Kis-Kőtenger farönkjeit. Kyran a templomban maradt hogy megkezdje a szertartás előkészületeit; mire a harcosok visszatértek, már lobogott a máglya melyen elhamvadt Dél áldozata.

Másnap a Főnix ház és a sonoriták útja közösen vezetett a Hegyre. A Főnixek új tagokat kívántak maguk közé fogadni, az esketés régóta megszokott helyszínén, Sir Noster sírjánál. Bastillion elkísérte a sonoritákat a Halott Pineához, míg Kyran a Főnixekkel együtt a sírhoz tartott. Donzar felszólította a papnőt, hogy álljon távolabb, ne hallja mire esküsznek a ház tagjai. Heves szóváltás bontakozott ki: Kyran nem értette, hogyan esküdhetnek a tagok egy élőholtnak, ki még csak nem is a Főnix ház tagja. Donzar, mikor Orena Őrzője lett, kilépett az Anarvil házból, és új esküt tett. Azonban még ez sem vonatkozik rá halála után. A papnő azt javasolta, esküjüket inkább Sir Manvé fogadja, ki bár régóta nem járt Sindeonban, sosem hagyta el a Főnix házat. A sonoriták kevéssé titkolták ellenérzésüket Donzarral szemben. Törvényeik arra kényszerítik őket, hogy minden olyan lényt üldözzenek, mely emberekből táplálkozik; legyen az ork vagy élőhalott. Bár Ronnie biztosította Kyrant arról, hogy Donzar sosem vetemedne ilyesmire, a papnő kevéssé bízott abban, hogy nem mutatkozik meg az élőholt lét igazi ereje a régi harcosban. Ronnie maga is áldozatul esett életében oly mágiának, mely arra késztette hogy lidércként ártatlanok vérére szomjazzon, így mikor Donzar azzal járult elé, hogy nem tehet saját élőhalott mivoltáról és küzdeni fog annak ereje ellen, a királynő bizalmat szavazott neki. Ezt azonban a sonoriták nem kívánták elfogadni. Legendáik szerint a Főnix ház a sonoriták hagyományait vitte tovább az Alsó-Birodalomban, még ha el is felejtették hogy honnan származnak. Nem lehet véletlen hogy lobogójukra a Főnixet vésték, és lovagi erényeik; a gyengék védelme a sonorita törvényeknek megfelelően vezeti őket. Egyenlőre kiegyeztek abban, hogy Manvé végzi az esketést, ám biztos volt, hogy az élőhalott és a sonoriták között nem csitult az ellentét.

A Hegyről lefelé sétálva egy különös alak jött szembe a Szurdokban. Bár beszéde alapján bolondnak tűnt, szemei különösek voltak: pupillája keskeny volt mint egy macskáé, de írisze vörösen és sárgán izzott, szinte lángot vetett. Sokak első gondolata volt, hogy az emberi testbe szorult Skeedarral, a Hegy Sárkányával találkoztak, ám rövid beszélgetés után a csapat folytatta útját Sindeon felé, míg az alak továbbment a Hegy felé. Az egyik új sindeoni polgár, ki a Főnix házat akarta megismerni így elkísérte őket útjukra, ebben a pillanatban vette észre, hogy elvesztette erszényét, így visszafutott a Hegy felé. Itt kezdődik hát Rhan’Zeon története, melynek részleteiről Sindeon népe csak később szerzett tudomást, de az egész Alsó-Birodalomra kihatással volt a kis hazugság az elvesztett erszényről.

Section

Rhan’Zeon éppen Skeedar miatt érkezett az Alsó-Birodalomba. Hallott Unikorn, a máguskirály utolsó legnagyobb varázslatáról, mely emberi testbe kényszerítette a sárkányt. Unikorn eme lépése tervének utolsó előtti állomása volt: a végső feladat lovagjára, Sir Ravenre, a sárkánydárda hordozójára várt: a sárkány megölése. Tervét Sindeon népe Skeedarral közösen megakadályozta, ám a Birodalom négy sarkában kötött négy csomó halála után is megmaradt; sosem oldotta fel senki sem. Rhan’Zeon Skeedarnak akart segíteni, így a sárkányszemű alak megpillantása után azonnal utána futott és felajánlotta szolgálatait. Ha csak pár nappal hamarabb érkezett volna a Birodalomba, vagy jobban körbekérdezett volna, talán tudhatta volna, hogy nem Skeedar az egyetlen ki részben sárkány, részben ember. Kunfar magában mosolyogva fogadta Rhan’Zeon felajánlását, és készséggel adta ki magát Skeedarnak. Mikor Rhan’Zeon azt kérdezte, hogyan segíthet, egy régi titkos mágiát tanított meg neki, amely azonban éppen az ellenkező hatást volt hivatott kiváltani, mint Skeedar felszabadítása. Rhan’Zeonnak egy varázsbotot adott, és azt mondta ha segíteni akar, a Birodalom négy sarkában hol a csomók vannak, gyújtson hatalmas máglyát; kántálja tizenháromszor a sonoriták első törvényét: a tűz tisztít, pusztít és újjáéleszt; és áldozzon fel valakit a tűzön. Kevesen lettek volna a Birodalomban oly ostobák, hogy elhiggyék, ez valóban az igazi út a sárkány megsegítésére. A varázslat szövege és jellege egyértelműen sonorita hagyományokat idéz. Ha a sonoriták megtudták volna cselekedeit, azonnal értették volna hogy Kunfar ténykedésével állnak szemben. Azonban Rhan’Zeon küldetés tudatának fontosságában csak kiválasztott kevesekkel osztotta meg a történteket. Ronnie királynő engedélyét kérte, és önkénteseket keresett, kik a Birodalom érdekében feláldozzák életüket is.

Már aznap este megkezdte őrült küldetését: visszatért a Hegyre egy önként jelentkezővel. Manvé és Donzar is elkísérték, bár Manvé azt kérte, üssék le, ne is kelljen végignéznie az áldozatot. Másnap az Unikorn-csúcsnál tervezett áldozatot tartani. Kunfar, a Kóborló remekül szórakozott azon, hogy  önként segít tervének végrehajtásában Sindeon. Így az Unikorn csúcshoz elküldte három feláldozható katonáját, megbízva őket hogy hatalmas máglyával várják az oda érkezőket és öljék meg őket. Azonban Rhan’Zeon és kísérői (kik között ott állt egy másik önként jelentkező áldozat) legyőzték a három gyenge katonát, és közülük került ki az, kit máglyára vetettek. A harmadik estén, a Kőtengerben már a Kóborló seregének több katonája kacagva nézte végig az önkéntes áldozatot; senki nem hitte el hogy a küldetéstudattól izzó szemű Rhan’Zeon akarata ellenére segít nekik. A negyedik áldozat is megtörtént a Birodalom Déli határain, ami teljesen legyengítette és gúzsba kötötte Skeedart. Rhan’Zeon már csak ezek után szembesült tettei következményeivel, ám ez a krónika későbbi fejezeteihez tartozik.

Sonoriták és Norvenil ház

Keveset hallottunk eddig az Unikornis ház ügyeiről. Sindeon népe nem is tudta miben mesterkednek, a ház körül csendesnek tűnt minden. Hadat nem üzentek, csatát nem vezettek; mindössze területüket, a Fenyvest védték meg a Draugoktól. Egy újabb tünde érkezett közéjük, Ilithor; a sindeoniak már kezdték megszokni a tündék egyre nagyobb jelenlétét. Man-Arien valóban egy kedves, adakozó nemesúrnak bizonyult, ki sokak barátságát, bizalmát elnyerte. Azonban épp azt nem sikerült meghódítania, kire mindig is vágyott, Szofi hercegnő egy pillantásra sem méltatta. A hercegnő első férje bár halott volt, de mégsem tűnt el világunkból; Donzar élőhalottként továbbra is a nép között járt, és emiatt Szofi sem volt képes túllépni férje halálán. Man-Arien látva ezt, Kyranhoz fordult. Tudta, hogy Sonor papnőjét is zavarja az élőhalott, és segítségét kérte abban, hogyan hódíthatná el Szofit élő-de mégis halott férjének emlékétől. Kyran egy szerelmi bájitallal látta el, mely gondoskodott arról hogy Szofi az élő nemes ifjú felé fordítsa tekintetét, ám cserébe azt kérte Man-Arientől, hogy szabadítsa meg a világot Donzartól.

A szerelmi bájital hatásosnak bizonyult: Szofi igent mondott Man-Arien lánykérésére. Az esküvő színhelyéül a legkülönösebbet választották mind közül: Man-Arien őse, Unikorn előtt kívánta a szertartást megtartani, az Alvilágban. Bár nem volt veszélytelen, mégis sikerrel jártak, és titkos házasságukat másnap országláson jelentették a királynőnek.

Ugyanezen az éjjelen Sindeon udvara is esküvőre készülődött. A próbák során összecsiszolódott négy Őrző két párként állt a királynő elé, hogy összeadja őket. Calainis és Sir Tagor; illetve Altemor és Bellas házasodtak össze, a mulatozás és a lakoma hajnalig tartott.

Az éjszaka további történései csak a másnapi országláson derültek ki; Szofi és Man-Arien esküvője, illetve Natasha halála. Az élőhalott ekkor végre megmutatta igazi arcát: elpártolt a Főnix háztól és a Dragunovics lány halála után magának követelte a Draug ház vezetői posztját. Egyes pletykák szerint már korábbi éjjeleken engedett a gonosz erők csábításának, és hatalma növelése érdekében először két boszorkányt, majd magát Natashát áldozta a temetőben feltűnő mesterének és saját vérszomjának.

Kóborló serege és az árulás

Az országlást két páncélba öltözött követ érkezése szakította félbe. A Kóborló sárkánymintás zászlaját hordozó apród mögött egy Zhott tábornokként bemutatkozó alak párbajra hívta Bastilliont a Hídhoz; és átadták hadüzenetüket a Hercegi Kert ellen amennyiben a párbaj az ő győzelmükkel zárul. A nép csatára készülődött; Bastillion pedig a sonoriták és a Főnix ház kíséretében a Hídhoz vonult megvívni a párbajt, mellyel megelőzheti a csatát. A Híd keleti oldalán állt a Kóborló serege; a Hídra Zhott tábornok lépett. Bastillion is előre lépett hát, és meghajolt kihívója előtt, ki ezt a pillanatot választotta arra, hogy lecsapjon rá. Bastillionnak felegyenesedni sem volt ideje mire a pallos négyszer lesújtott rá; halottként terült el. A becstelen lépés után a Híd keleti partján álló sereg azonnal a sonoritákra támadt volna, ám Kyran eléjük lépett. Felajánlotta magát túszul, ha megengedik hogy méltón eltemessék lovagjukat, és megkímélik társai életét. Zhott elfogadta az ajánlatot. Kyran tudva hogy kevés ideje van, megkérte Manvét hogy folytassa azt az utat amin Bastillion járt; vegye fel az elesett lovag páncélját és vigyázzon a csatában a sonoritákra és a főnixekre. A Kóborló seregét látva egyértelmű volt számára is hogy nem győzhetnek; a sonoriták törvénye szerint nem menekülhetsz a harctól, csak ha ellenséged erősítené bukásod. Zhott utolsó szavai, mielőtt Kyrant a Hercegi Kert felé vitte, az volt, hogy ha a csatában ellenünk harcoltok, sosem látjátok viszont papnőtöket. Vezetőik híján, hisz Felicias ki tudja merre jár; Bastillion halott; Kyran pedig túsz a sonoriták Manvét követték.

A Hercegi Kert elleni csatába kivonult Sindeon teljes népe. A sereget I. Ronnie és Lord Gilderan vezették, az Őrzőkkel. Az Unikornis ház lobogóit Man-Arien és Szofi; a Főnixek zászlaját Manvé; a Draugok zászlaját Donzar  vezette. Megkezdődött hát a csata a Kóborló seregei ellen. A támadás során az Őrzők és a királynő az első sorokban harcoltak, és nem is látták, hogy mögöttük mi zajlik. A Főnix ház és a sonoriták bár kivonultak a harcmezőre, nem vettek részt a harcban. Az ő indítékaikat már ismerjük; de miért lehetett az, hogy a kék-ezüst Unikornis zászló is csak állt, nem támadott? A megfigyelők számára itt derülhetett ki az igazi árulás: Man-Arien hazudott szándékairól mikor Sindeonba érkezett. A koronát akarta; az Unikornis házban sokat mesélt arról, hogy Orena volt az igazi királynő, és a Vándor trónfosztása hiba volt, ám még nagyobb bűn, hogy a nép egyik gyermekét, Ronniet koronázták meg utána, valakit, aki nem is királyi vérvonalból való. Testvérgyilkosnak nevezte Ronniet, pedig akik ott voltak a Skeedar védelmében Unikorn ellen küzdők seregében, tudták, hogy Lady Zilda és Ronnie közösen ölték meg Szimrilt, mikor az Őrző, uralkodójának bukása után is rájuk támadott. Man-Arien már korábban alkut kötött a Kóborlóval, hogy ha trónra juttatják, szívesen segít Kunfarnak céljai elérésében. Az őt követő tündék vezetője, Adriana pedig nem más volt mint Eskedra. Nem volt Sindeonban élő ember, aki még emlékezhetett volna arcára, pedig a krónikákban sok szó esik Este, a tünde és Skeedar, a sárkány közös gyermekéről. Eskedra mindig is gyűlölte atyját, hisz szüleitől egy oly kettős alakot örökölt, mely kitaszította őt a tündék közül. Unikorn szolgálatában megkapta a mágustól azt az ajándékot, melyre vágyott: önként választhatta meg alakját. Ez után évekig nem látták az Alsó-Birodalomban, elfelejtődött hogy ki volt ő. Mikor megtudta hogy a Kóborló atyja vérére áhítozik, ő maga sietett segítségére, és Man-Ariennel közösen titokban Kunfart segítették. Eskedra azt remélte, atyja halála után ő maga veheti át helyét mint a Démonkapu őrzője és a mágia forrása.

Térjünk vissza a csatamezőre, melynek egyik sarkában a Főnix ház állt, leeresztett kardokkal, nem messze tőlük az Unikornis ház, ugyancsak szemlélve az eseményeket. A nemesi házak közül egyedül a Draugok harcoltak, ám vesztésre álltak. Az Őrzők, Ronnie és Gilderan azonban már-már úgy tűnt, győzedelmeskednek Zhott tábornok ellen. Egyszer csak az egyik katona kést szegezett Calainis torkának, mire meglepő módon Lord Gilderan és Ronnie leeresztették fegyvereiket, megadást ígérve a tündelány elengedéséért. Az Őrzők vezetője, Gilderan felszólította négyüket, hogy hagyják el a vesztes csata színhelyét, mire a Kóborló katonái végeztek vele és Ronnieval is. A vert sindeoni sereg elvonult; királynőjük holtteste pedig a Kóborló seregének lábánál feküdt. A Draug ház tagjai közül csak néhányan tértek vissza élve; vezetőjüket, Donzart Ilithor ölte meg még a visszaút alatt. Ezzel a feladattal Man-Arien bízta meg, megtartva Kyrannak tett ígéretét, cserébe a Norvenil ház vezetői posztját ajánlva a tündének.

Trónviszály

A várba visszatérve teljes volt a zűrzavar. Senki nem értette hogy mi történt, ám Calainis és Altemor lassan rádöbbentek az eddigi furcsa események okára. Ők ketten testvérek; Ronnie és Lord Gilderan közös gyermekei. Calainis atyjára, a tünde Gilderanra hasonlított, míg Altemor emberi anyjának vonásait idézte. A csata után megérkezett Felicias a sonoriták közé, ám sötét hírek fogadták: bár a sonoriták betartották amit ígértek a Kóborlónak, Kyrant mégsem kapták vissza. Az éjjel a gyász ideje volt. Másnap azonban a nép koronázásra készülődött: veszély idején mégsem maradhatnak uralkodó, vezető nélkül és van is alkalmas, királyi vérből való jelölt Man-Arien személyében. A koronázásra furcsa alakok érkeztek: a Kóborló seregének tagjai álltak Man-Arien mellett, ha valaki esetleg kétségbe vonná az ő jogát a trónra.

A vörös-fekete köpenyes katonák a nép teljes színe előtt megköszönték Rhan’Zeonnak, hogy segített mesterüknek, a Kóborlónak. Nevetve emlegették áldozatait, melyekről azt hitte, Skeedart segíti, ám csak legyengítette vele a Hegy sárkányát. Rhan’Zeon összeomlott a hírek hallattán; sejtette már hogy mit tett, ám csak ekkor szembesült tettei következményével.

A koronázás után újabb örömteli eseményben volt része Orena gyermekének: Szofi hercegnőtől két gyereke is született, az idősebbet Valadirnak, az ifjabbat Duokornnak nevezték el. A Kóborló katonái azonban a nép színe előtt, fennhangon követelték Man-Arientől a megígért jussukat: királyi áldozatot máglyájukra. Man-Ariennek esze ágában sem volt feláldozni magát mikor éppen elérte célját; ő Sindeon királya, így inkább játékokat szervezett, mulatozott, ám késznek ígérkezett kisebbik gyermekét feláldozni ígérete szerint. A Kóborló seregei, miután ígéretet tett arra hogy napnyugtakor megjelenik a Hercegi Kertben a gyermekkel, elvonultak.

A nép nem akarta megvárni, míg a királyi gyermekeket átadják a Kóborló seregének. A mulatozások közben a Draug ház tagjai és az Őrzők összebeszéltek, és Rontó egyszer csak felkapta a királyt és a kapu elé cipelve, a falakon kívül végzett vele.

Man-Arien halála után egy olyan trónviszállyal nézett szembe az Alsó-Birodalom, melyre még nem volt példa. Éppen ettől tartott Ronnie, mikor megengedte Man-Arien letelepedését. Az egyik oldalon ott állt Valadir: ősi királyok leszármazottja, Oren és Unikorn vérvonalából. Bár atyja Man-Arien, mégsem ítélhető el apja bűneiért; ő maga nem tett semmi rosszat. Azonban nem hagyható figyelmen kívül az a tény sem, hogy nagyanyja, Orena trónfosztott királynő csupán, kit a Vándorok nem ítéltek méltónak az Alsó-Birodalom koronájára.

A másik oldalon pedig ott álltak a furcsa ikrek: Calainis és Altemor. Ronnie királynő vérei, bár nem törvényes házasságból: Ronnie férje, Sir Noster régóta halott, apjuk pedig az Őrzők vezetője, Lord Gilderan. Szüleik nemesi tetteit senki nem vonja kétségbe, és anyjuk máris a legendák közé emelkedett.

Altemor a Vándor tanácsát kérte hogy mi tévő legyen. Messire Desmond azt mondta neki, hogy két út áll előtte: vagy ő veszi fel a koronát, de akkor meg kell ölnie Valadirt és Duokornt hogy ne ismétlődhessen meg a Birodalmat szétszakító trónviszály, vagy önként lemond a trónról és Őrzőként támogatja Valadirt. Altemor nehezen, de a második változat mellett döntött: nem lett volna képes hidegvérrel megölni a két királyi gyereket. Közben az Őrzőknek más elfoglaltságuk is akadt: megszületett Altemor és Bellas fiúgyermeke, Valerien; illetve Sir Tagor és Calainis gyermeke, Tainis.

A trónviszályt az alábbi alkuval csitíttották le: Valadirt koronázzák meg, aki azonban elveszi feleségül Calainis és Tagor lányát, Tainist. Így egyesül a két vérvonal; a házasságból születendő gyermek, a leendő trónörökös mind Ronnie, mind Unikorn vérvonalának leszármazottja; mindenki számára elfogadható uralkodó lesz majd.

I. Valadir uralkodásának kezdete

A másnapra tervezett koronázás és esküvő előtt az éjszaka még további meglepetéseket tartogatott. A Kóborló nem kapta meg az áldozatot amit Man-Arientől várt; az éjszaka folyamán Eskedra tombolva tört be a várkapun, magával rángatva Kyrant. A papnőt a kúthoz kötözve végzett vele, és dühében még szövetségesét, Ilithort is megölte. Ez volt a figyelmeztetés: ha önként nem hozzák a királyi vért, megszerezi a Kóborló magának. Hajnalban a sonoriták, köztük Kyran fogadott lánya, Tixie és Felicias együtt látták a hamvakat, melyek Kyran után maradtak. Felicias azonban tudta, mit keressen: a papnő nyakában lógó medál csodálatos módon túlélte a sárkány lányának pusztító tüzét. A sonoriták kíséretében a templomhoz vitte a lelket rejtő medált, és a lenyugvó nap fényénél hatalmas varázslatra készült. A templomban égett a máglya Sonor tiszteletére, mikor varázslatának segítségével a hamvakból újra testet alkotott szerelmének. A medált a még lélektelen alak nyakába tette, és várta, hogy Sonor újra egyesítse a testet és a lelket. A máglya mellett lélegzetvisszafojtva várta mindenki, hogy mi történik: végtelennek tűnő idő után azonban fellobbant a tűz, és Kyran újra kinyitotta szemét. A sonoriták senkinek nem árulták el hogy visszakapták papnőjüket; Kyran a templomban maradt.

A koronázás után úgy tűnt, helyreáll a béke Sindeonban. Sokan érkeztek a Birodalomba. Közülük három újonnan érkező csoportról kell szólnunk, kik fontosak lesznek még eme krónikákban. Az első közülük Sir Raven. Még ebben a történetben is említettük már nevét: ő volt az a lovag, ki trónra segítette Unikornt, és kit a máguskirály az újonnan kovácsolt sárkánydárda forgatójává tett. Mióta Unikorn elbukott a Skeedar elleni csatában,  Sir Ravent nem látta senki. Elveszettnek hitték, felesége, Orena újra is házasodott. Most azonban visszatért Unikorn mellől, hogy bevégezze azt, amire rendeltetett: hogy megölje Skeedart. A sárkánydárda, melyet a réges-régi csata óta Lord Gilderan forgatott, a Kóborló seregeinél volt, első sorban hát ezt kívánta megszerezni, amiben Eskedra sietett segítségére.

A másik érdekes csapat fehér köpenyes, sápadt alakokból állt. Az olvasottabb nép egyből Bhaal nevét suttogta: az ő papjai néznek ki így. Valadir mégsem utasította ki őket, pedig Sindeon megtanult már félni a holtakat uraló, élőholtakat irányító Bhaal-papoktól. Lett is volna okuk a félelemre, ha tudták volna mire készülnek: a szinte már csak élőholtakat tartalmazó Draug-ház megsegítésére érkeztek.

A legkülönösebb látványt mégis a harmadik csapat mutatta. Glück, a kalóz lány és társa, Stroh a kalóz érkezett Sindeonba, kikkel az Őrzők már találkoztak. Nem is akarták beengedni őket, hisz tudni lehetett róluk hogy a Kóborlót szolgálják. Ám Glück gyorsan kimagyarázta magukat: egy élelmes kalóz annak ad el zsákmányt akinek tud; honnan tudták volna hogy gondot okoznak azzal, ha a bordó sárkányos lobogónak szállítanak ércet? Mostmár azonban tudják hogy Sindeon ellensége a Kóborló, így békében kívánnak letelepedni itt és dolgozni. Stroh kezében egy hosszú lánc végén egy összeesett kis alak állt. Bakháti Morficként mutatkozott be a kis hobbit, kit adósságai fejében rabszolgaként tartottak a kalózok. Glück igen ügyes varrónőnek bizonyult: lelkesen készítette a sindeoniak megrendeléseit. A hobbit a gyerekek körében aratott sikert történeteivel, így a nép lassan megszokta a fura kompániát.

A Draug ház és a Bhaal papok titkos ügyeiről ritkán szól krónika, hisz olyan dolgokat visznek végbe, melyről nem hagyhatnak szemtanút. A Bhaal papok a Draug ház új vezetőjét, Beldrát hívták ki a Kőtengerbe. Lord Gilderant akarták oda szólítani, hisz tudták, hogy a tünde lovag bár halott, elveszetten bolyong a földön, mert az Alvilág nem fogadja be őt. A Kőtengerben ott várta őket a Draug ház igazi úrnője, Anastasia és orkjai, ki azonnal Beldrára támadott. A Bhaal papok élőholtjaival megerősített Beldra azonban elég ideig fel tudta tartani Anastasiát, míg azok elvégezték a szertartást; megidézték maguk elé Lord Gilderant és megölették vele a Dragunovics úrnőt, kinek holttestéből saját orkjai lakomáztak. Gilderan felszólította a Draugokat, hogy emeljenek méltó ravatalt Ronnie holttestének, melyet visszaszerez a Kóborló seregétől, s mellyel további tervei vannak.

A Draug ház tagjai közül ketten különös módon eltűntek. Az Őrzők és a Draug ház vezetője, Beldra együtt mentek nyomaikat keresni a Fenyvesbe, ahol egy ismerős alakba, Bakháti Morficba botlottak, ki valahogyan elszabadult fogvatartóitól. Talán csak le akarták ütni a kis hobbitot hogy visszavihessék a várba, azonban olyan történt amire senki nem számított: a hobbit sárkánytűzzel égette valamennyiüket, amitől kínok közt fetrengtek órákon át.

Dicsőséges hadjárat

Eközben a nép többi része egy barátságos hadijátékról tért haza, ahol három hadüzenet várta őket a Kóborló seregétől: a Szurdok, a Kis-Kőtenger és az Unikorn csúcs ellen. A várban megindult a készülődés, és a stratégia kidolgozása. Mivel a Kóborló legnagyobb seregeit mindenki keletről várta, a házak és az uralkodó közös döntése az volt, hogy a Szurdokba és a Kis-Kőtengerbe csak kisebb különítményt küldenek, a fő sereg az Unikorn csúcs ellen vonul. Glück és Stroh végig aktívan segédkeztek a seregek felállításában, a stratégia kidolgozásában; majd engedélyt kértek a királytól a távozásra és elhagyták Sindeon falait.

Két sonorita, Barmador és Sir Avron tartott a Kis-Kőtengerbe, hol legnagyobb meglepetésükre Glücköt találták, a Kóborló seregének egyik kapitányi öltözékében. Ki is nevette a meglepődött sonoritákat, és elmondta nekik hogy éppen ez volt a tervük: beépülni és megtudni a sindeoniak hadi taktikáját. Varázslataival megölte Sir Avront, de futni hagyta Barmadort; ám a Kis-Kőtengert így elfoglalta a Kóborló serege. A Szurdokban hasonló módon Stroh várta a kis különítményt, megölte minden tagjukat és elfoglalta a Szurdokot.

Ám ezekről a veszteségekről a fő sereg mit sem tudott, hisz annyira bíztak ütőerejükben, hogy nem vártak hírekre, elvonultak az Unikorn-csúcs felé. Valamennyi hadba fogható ember a sereggel vonult, melyet maga a király, Valadir vezetett. Elbizakodva törtek kelet felé, s csak akkor merültek fel bennük kétségek, mikor céljukhoz érkezve, ellenséges seregnek nyomát sem látták. Ekkor jöttek rá, mekkorát hibáztak, még Sindeon várát is védtelenül hagyták. Kiküldtek néhány felderítőt hátha csak rejtőzik az ellenség, de belül már tudták, minél hamarabb vissza kell indulniuk.  Erőltetett menetben indultak hát Sindeon felé, azonban csupán a Hercegi Kertig jutottak, amikor az úton lobogó lángfal állta el útjukat. Itt volt hát a sereg; saját területükön, a Hercegi Kertben rejtőztek, és visszafelé vetettek tőrt a király hadának. A sietségben szétzilált menetnek sorait rendezni sem volt ideje, de szerencséjükre a Kóborló katonái sem támadni akartak. Aznapra elég volt nekik a két győzelem, melyet a Szurdokban és a Kis-Kőtengerben arattak, itt mást kértek vámul az áthaladásért. Egy régi ígéret betartását. Emlékezhetünk még, hogy Man-Arien nem adta meg a Kóborlónak amit ígért: a királyi vért. Kunfar türelme fogytán volt így tábornokát, Zhottot uszította Valadirra hogy végre vegye el tőle ami neki jár. Látva a kialakult helyzetet, Valadir futásnak eredt vissza kelet felé, hogy elrejtse a koronát, ám az aznapi sikertelenségtől kedvét vesztett serege maga hozta vissza a bokrok rejtekében bujdosó királyt. A Kóborló katonái szorosabbra zárták a gyűrűt a sindeoniak körül, és makacsul követelték a nekik járó királyi áldozatot, szabad elvonulást ígérve a többieknek. Altemor most látta elérkezettnek az időt. Rég megbánta már, hogy mikor a Vándor felajánlotta neki az ultimátumot, Valadir mellett döntött.  Ellenségének Őrzőjeként már régóta érlelte a vágyat, hogy átvegye a neki ugyanolyan joggal járó koronát, így végül ő volt az, aki parancsot adott a többieknek: Valadirt körbefogták, és a máglyához toloncolták. Mikor Valadir megértette hogy a csata, mi meg sem kezdődött máris elveszett,  már önként lépett a máglya felé. Ez volt az a lépés, amit egy Őrzőnek sosem szabadott volna megtennie. Zhottban és katonáiban sértett harag lángolt fel. A Kóborló nekik dicső küzdelmet ígért, melyben megmutathatják Sonor igazi hatalmát, ehelyett az odavetett királyt kapták. Bár sokban különböztek a Sindeonba érkezett sonoritáktól, ez az arcátlan, gyáva cselekedet már nekik is sok volt. Rárontottak az Őrzőkre, leteperték őket és az árulók bélyegét sütötték homlokukra. Ám Altemort, ki végig csak biztonságos távolból vágta feléjük a sértéseket, levadászták és kivégezték. Erről azonban Sindeon népe nem szerzett tudomást: Beldra úrnő a seregtől lemaradva szemlélte az eseményeket, és Altemor holttestét megkeresve, élőhalott szolgájává tette a bukott Őrzőt. A sereg többi részét futni hagyták, és magát a királyt is elengedték. Arra nem kaptak választ, hogy miért engedték futni a királyt kinek vérére szomjaztak; ám a később történtek rávilágítanak majd a magyarázatra.

Másnapra a király összehívta népét egy országlásra. Tarthatatlanná vált a helyzet: a Birodalom tizenkét területéből rövid idő alatt hármat elfoglaltak a Kóborló seregei. Nem hagyhatják hogy mindig ellenségük járjon előttük, lépés előnyt kell szerezniük, így hadat üzentek a Hercegi Kertnek. Ám belátták, hogy ha eddig nem sikerült legyőzniük a Kóborló seregét, most sem lesz egyszerűbb dolguk, szövetségesek után kell nézniük. A mentő ötlettel végül Lady Tixie állt elő, a sonoriták legifjabb lovagja, Kyran fogadott gyermeke kit maga Bastillion ütött lovaggá. Csikósáncon az Erdő Ura, a hatalmas ent felajánlotta segítségét Sindeon népének; őt kell hát segítségül hívni. Nyomban futárt is szalasztottak az Erdő Helytartójához, kivel végül a Fenyvesben találkozott a sindeoni küldöttség. A szót Lady Tixie vitte, hisz egyedül ő volt ki korábban már találkozott a tündével. Az erdő népe nem maradt adósa Sindeonnak, ígéretet kaptak hogy az ent meg fog jelenni oldalukon az ütközetben. Napnyugta előtt minden lobogó hadrendben vonult a Keleti úton, és a Hercegi Kerthez érve megremegtek a Piramis falai a sindeoniak csatakiáltásaitól. A harc nem tartott sokáig, ám annál hevesebben folyt a küzdelem. A legutóbbi csatával ellentétben most minden ház kivonta kardját Sindeonért, és mikor megjelent a hatalmas ent, eldőlt a csata. A Kóborló zászlajai egyesével hulltak a porba, és maga Zhott tábornok is itt lelte halálát.

Belső viszályok

A dicsőséges hadjárat után Sindeon népe visszavonult a várba. Ám az összetartás nem volt hosszú életű, a csatát követő győzelmi vacsora közben Sir Raven egyszer csak odament Beldra úrnőhöz és mindenki szeme láttára leszúrta őt az asztalnál. Valadir sem tett semmit; a csatában megmutatkozott a Draug ház vezetőjének ereje.  Beldra úrnő a harcban démoni pengéjét az elesett katonák szívébe döfte, akik ezután üres tekintettel, őrjöngő dühvel támadtak parancsára. Zhott tábornokot is egyik saját katonája ölte meg; a tábornok csak nevetett és azt mondta, így legalább egy méltó penge vet véget életének.

Ekkor derült fény arra, hogy nem csupán egy, de több élőholt is meghúzódik Sindeon falai között. Beldra úrnő bukását látva Altemor felpattant az asztaltól, és maroknyi követőjével kimenekült a várból. A nép országlásra gyűlt a tűz köré, ahol Messire Desmond és Felicias egymást túlharsogva adtak hangot felháborodásuknak. Valadir és Manvé is bevallották, hogy tudomásuk volt a Draug házvezető élőholt mivoltáról, ám úgy gondolták, szükségük lesz erejére az ütközetben.

A Vándor dühödten szegezte kérdéseit a királynak. Egyfelelől, hogy lehet az, hogy a Sindeoniak és a sonoriták élőholtak oldalán vonulnak csatába; másfelől ha már ez történt, miféle arcátlanság hogy miután megtették amit elvártak tőlük, hálátlanul megölni őket. A Vándor megpróbálta megértetni a királlyal tetteinek súlyát, ám valahányszor kérdőre vonta, Valadir helyett folyton csak Rhan’Zeon válaszolt. Mikor Messire Desmond rádöbbent arra, hogy egy Vándor szavai itt már mit sem ér, széttárta karját, botját és köpenyét a földre hajította majd vissza se nézve kisétált Sindeon kapuin. Az országláson jelen lévők magukba szállva, döbbenten meredtek a Vándor után; mindannyian érkezték hogy mekkora súlya van annak, mikor a Vándor, ki Valadir fejére helyezte a koronát, eldobja botját és elhagyja a Birodalmat, még trónfosztásra sem méltatva a királyt.

Mikor a jelenlévők kezdtek felocsúdni, Felicias villámló tekintettel állt a sonoriták és az őket vezető Manvé elé. Manvé ekkor már tudta, mekkorát vétett Sonor törvényei ellen. Kérte Feliciast hogy dühét ne a többi sonoritán töltse ki, ő egymaga felelős a történtekért. Kardját a mágus lába elé helyezte, térdre borult előtte, és kérte, vessen véget életének mely már nem méltó Sonor útjához. Síri csönd borult a teremre. Felicias lassan felemelte a kardot, elgondolkodva tekintett a pengére, majd végtelennek tűnő idő után felegyenesedett, szemében túlvilági fény izzott. Ki ránézett, mintha Sonor ítélő kezét látta volna benne. Felicias Manvéra nézett, és a következő pillanatban átszúrta a sonorita pengét házuk legnagyobb harcosa szívén. A tűz tisztít, pusztít és újjáéleszt; ez Sonor első törvénye. A penge, melyre régi idők kovácsai a pusztítás igéjét, Ignis Perdere, vésték, kioltotta Manvé életét. A holttestet a Főnix ház sátrába vitték. A tűz tisztít, pusztít és újjáéleszt. Manvé lelke megmérettetett Sonor előtt, és tekintetének tüzében megtisztult. Őszinte áldozata tetszett a tűz istenének, és reggel a felkelő nap sugaraival együtt Manvé is visszatért hogy befejezze küldetését.

Ám nem mindenki sorsa alakult ily dicsőn azon az éjszakán. Az Őrzők és Rhan’Zeon kivonultak, hogy Altemorral és követőivel végezzenek. Azonban a vadászat egészen más fordulatot vett. Altemor Gilderan oldalán állva nézett szembe testvérével, Calainissel. Az Őrzők csak ekkor tudták meg, hogy Gilderan nem hagyta el ezt a világot, és most szembesültek a halott lovag hatalmával. Teljesen megzavarodtak, hisz már rég lemondtak a lovagról, ám újbóli megjelenésével fellobbant bennük a remény. Az sem érdekelte őket, hogy Gilderan viselkedése teljesen megváltozott, és kezében Unikorn pengéjét tartja. Készségesen álltak át oldalára, és követték terveit. Rhan’Zeon önként vetette magát Gilderan pengéje elé, és holtig és azután is tartó szolgálatáról biztosította őt. Így lett a Skeedart megmenteni kívánó lángoló lelkű ifjúból élőhalott szolga. Gilderan látva hogy az Őrzők az ő pártjára álltak, megosztotta velük tervét. A sárkány helyére a valaha élt legnemesebb királynőt, Ronniet kell állítani és ne legyenek kétségeik afelől, hogy ezt meg is tudja tenni.

A Hegy Csatája

Sindeonban valahogyan elterjedt a hír, miszerint Gilderan él (vagy legalábbis köztünk jár), és Ronniet kívánja Skeedar helyére állítani. Ám ezzel a döntéssel nem mindenki értett egyet. A Sir Raven vezette Unikornis ház már régóta tervezte, hogy miután a dárdával véget vetnek a sárkány életének, Eskedrát, Skeedar lányát ültetik helyére. Két segítője érkezett az Unikornis háznak: Algernon tanoncai, Aera és Una a Mágusok tornyából. Aera hosszan értekezett az Unikornis ház tagjaival Unikorn dicső tetteiről; arról, hogy mily hosszú ideig uralkodott Sindeonban a Norvenil ház és hogy Eskedra már csak a szokásjog alapján is az egyetlen jó választás. A királyokat is leszármazottaik követik, miért lenne ez másképp Skeedar esetében?

Ám a sonoritáknak egyik verzió sem volt elfogadható. Az, hogy egy bukott királynő vagy a sárkány szeszélyes lánya legyen a kapu őre, mindenképp felelőtlen és kicsinyes döntésnek látszott. Felicias véleménye szerint a kaput egy olyan entitásnak kell őriznie, ki lényéből fakadóan arra törekszik, mi a kapu őrének valódi feladata, vagyis hogy elválassza egymástól a világok síkjait. Az élők a föld fölött, a halottak az Alvilágban, a démonok pedig saját létsíkjukon; ez felel csak meg a sonoriták törvényeinek. Egyetlen olyan lény van, mely létezésének célja hogy ezt a határt senki ne léphesse át. A tündék által holdkövekkel bebörtönzött Álomjáró. Felicias útra kelt hát, hogy a tündéktől elkérje a holdkövet, mellyel meg tudja idézni az Álomjárót. Ám a tündék hallani sem akartak róla, hisz az ő halhatatlanságuk záloga az Álomjáró fogságban tartása. Álmukban sem sejtették, mekkora hibát vétenek mikor elutasították a sonorita kérését. Felicias úgy tűnt, elfogadta a tündék érveit, és távozott. Ám nem ment messzire. Alighogy kikerült látóterükből, hatalmas varázslat életre keltésébe kezdett. A  tűz legszörnyűbb pusztító erejét idézte meg, és a tomboló erőket a tündék falujára eresztette. Lassan lépdelt a hamuvá omló házak között, és meg is találta, amiért jött.

Hadat üzent hát az Unikornis ház és a Főnix ház a Hegynek, Skeedar birodalmának. A házat vezető két lovag, Sir Raven és Sir Manvé leültek megtárgyalni dolgaikat. Bár egyikőjük sem volt hajlandó lemondani saját céljáról, megegyeztek, hogy tisztességes lovagi küzdelemben döntik el a Hegyen, melyiküknek van igaza. Aera máguspárbajra hívta ki Feliciast, hogy a nemes küzdelmet ne varázslatok döntsék el. Rhan’Zeon támogatásáról biztosította Aerát, aki azonban nem kért a segítségből; nem bízott az előző éjjel óta furcsán viselkedő alakban. Így Rhan’Zeon meggyőzte a Draug házat arról, hogy ők is üzenjenek hadat, hogy jelen lehessenek a hatalmas tétért vívott csatában. Ám Aera azt kérte tőlük, ha segíteni akarnak, akkor a csatamezőtől távol vigyázzanak a királynéra, Tainisre ki mindenképp látni akarta a harcot, és ne avatkozzanak bele a küzdelembe.

Felállt hát a két sereg a Hegyen: az egyik oldalon az ezüst-kék unikornis lobogók mellett Eskedra, a vörös-arany főnixes zászlóktól távolabb pedig a hatalmas Álomjáró. Felicias és Aera egy fennsíkra vonult, távol a harctól, hogy megvívják holtig tartó párbajukat. A küzdő felek csak kántálásukat hallották. Sir Manvé és Sir Raven egymás ellen harcolt; Eskedra sárkánykarmaival az Álomjáróra támadt. A kiegyenlített és lovagias csata rég nem látott hatalmat hívott életre; újból megjelent a Grál. Bár senki nem vette észre, de volt egy alak, ki csak erre várt; a Kóborló egyik hadnagya megszerezte a kelyhet és elvitte mielőtt bárki észbe kaphatott volna. Végre beteljesült hát amiért Kunfar oly rég óta küzdött: a Kóborló seregei által vezetett csatáknak egyetlen célja volt, a Grál megszerzése. Azonban a korábbi küzdelmek közül egy sem volt méltó arra, hogy az ereklye megjelenjen; a legtöbb csatából megfutamodtak a sindeoniak; árulások és tisztességtelen eszközök kísérték valamennyit a tiszta küzdelem helyett.  Hosszan tartott még a csata; nem bírt egymással a két fél. Végül a domboldalról Aera kántálása halkulni kezdett, majd elenyészett; Felicias legyőzte ellenfelét. Ám az ő oldalukon is hatalmas veszteség esett. A sonorita seregek döbbenten nézték, hogy választott bajnokuk földre rogy, Eskedra tüzes hatalma a halálnál is erősebbnek bizonyult. Az Álomjáró nem pusztult el, hisz ilyen nem történhet vele, de legyőzöttnek bizonyult.

Lidérckirálynő

Csupán Sir Raven és Sir Manvé nem bírtak egymással a harcban. Vadul küzdöttek egymás ellen, amikor új szereplő jelent meg a Csaták Mezején. A teljes királyi ház és maga Gilderan vonult fel a küzdők és a sárkányhoz vezető út között. A halott lovag felszólította Ravent, hogy adja át a Sárkánydárdát, hisz rajtuk úgysem törhet keresztül így nem érheti el célját.  Raven mérlegelte a helyzetet: döntenie kellett hogy maradék seregével megpróbál áttörni a királyi házon, ami esélytelennek tűnt, ráadásul választott bajnoka, Eskedra is csupán önmaga árnyékának tűnt az Álomjáróval vívott küzdelem után. Vagy elfogadja Gilderan ajánlatát, és elvégzi amire hivatott volt; velük együtt öli meg Skeedart, és elfogadja Ronniet a kapu őrzőjeként. A második mellett döntött, így a megmaradt seregét összehívva, elvonult az Őrzőkkel, Valadirral és Gilderannal. Könnyedén megtalálták a sárkány barlangját, ahol szembesültek Rhan’Zeon szörnyű tettének következményeivel. A Hegy legtávolabbi szirtjén a naplementében egy gyönge,  roskadozó alakot tartottak épphogy állva a súlyos mágikus bilincsek, melyek lábát s kezét hatalmas póznákhoz kötözték, Rhan’Zeon áldozatainak köszönhetően. Skeedar szenvedő tekintettel nézett a közeledő Gilderanra. Szemében látszott hogy már beletörődött sorsába, de még megpróbálta jobb belátásra bírni az élőholt lovagot. Szavai azonban semmilyen hatást nem váltottak ki; Gilderan ezt látta az egyetlen útnak hogy visszaszerezze halott kedvesét, Ronniet.  Sir Raven Unikorn nevével ajkán átdöfte az öreg testet, így múlt ki az Alsó-Birodalom leghatalmasabb lénye, Skeedar a nap utolsó sugaraiban. Gilderan a sárkányhoz lépett, és előhúzta a Kelyhet, Ure lovag kelyhét hogy felfogja a kiömlő vért.

A kehelybe csurgó piros vér azonnal feketévé változott. Kik korábban Csikósáncon látták, hogy a kehelybe öntött forrásvíz még tisztább lesz, mielőtt megitatták az Erdő Urával, most láthatták a kehely mágiájának sötét oldalát is. Ők már tudták, hogy innentől nincs visszaút: hatalmas gonoszt szabadítanak az Alsó-Birodalomra. Az egyetlen kiben megbíztak, hogy csak őrzi a kelyhet és nem használja erejét, már nem ugyanaz volt mint kibe bizalmukat vetették. Ellenkezni azonban nem volt idejük. Gilderan Ronnie ajkához helyezte a kelyhet, és megitatta vele a sötétlő folyadékot. Ronnie felnyíló szeme az éjszakánál is feketébb volt. A nép rettegve figyelte amint lábára áll, és első parancsával arra utasította Gilderant, hogy az Őrzőket, köztük saját lányát, Calainist lemészárolja és új lényéhez méltóvá tegye. Kijelentette, hogy a Hegy mostantól az övé, és gyermekei, Altemor és Calainis uralkodjanak Sindeonban.

Így bukott hát sötétségbe az Alsó-Birodalom, azok által kikbe a nép legmélyebb bizalmát vetette és kiktől felemelkedését várta. Új uraikat követve néma csendben vonultak le a Hegyről, és rettegve tértek nyugovóra. Sokan estek áldozatul  éjszaka a friss lidércek csillapíthatatlan étvágyának, mely lakomában Bhaal papjai is lelkesen vettek részt.

Sonor Lángja a Lidérckirálynő ellen

A lidércek őrjöngését a sonoriták nem tűrték tovább. Mikor már fényes nappal támadtak élőkre, Felicias összegyűjtötte erejét, és lesújtott a várudvarban lévő élőholtakra. Bár komoly kárt nem okozott bennük, annyi időt mégis nyert, hogy a megmaradt élőkkel együtt templomukhoz meneküljenek és ott készültek az elkerülhetetlen összecsapásra. Alig tudták felhúzni védelmi vonalaikat a templom körül, amikor Kunfar tűnt fel az úton, az apró hobbitot a csatákban megismert fekete-vörös köpenyes katonái kísérték. Látszólag mit sem törődve a rájuk szegeződő fegyverekkel, egyenesen a sonoriták két nagymesteréhez lépett.  Úgy üdvözölte Kyrant, mintha semmi nem történt volna azóta, mikor még együtt ültek a Sonorita Tanácsban. Tárgyilagosan közölte, hogy láthatóan Feliciasnak nem sok hasznát veszik majd a küzdelemben – a mágus legyengülve feküdt a templomban lobogó máglya mellett. Kyran is megismerte őt: Kunfar hobbit alakjában érkezett Tűzfokra tanoncnak még tán egy másik időben. Azóta hatalma folytán könnyedén változtatta alakját, és csak Kyran emlékezett milyen volt hajdan. Kyran és a Sonorita Tanács azért érkezett az Alsó-Birodalomba, hogy elpusztítsa Kunfart, ki ott állt előttük, látszólag védtelenül. A Kóborló nem titkolta mi céllal érkezett ide. Bár a sonoriták kitagadták maguk közül, ő attól még Sonor törvényeit követi és nem kívánja, hogy leendő Birodalmát élőholtak népesítsék be. A közös ellenség ellen egy utolsó szövetséget ajánlott nekik; tartsák fel az élőholt hordákat míg ő Sonor máglyájánál erős varázslatot sző mellyel a Hegyre parancsolja és kirekeszti az Alsó-Birodalomból Ronnie seregeit. A kényszerű szövetség megköttetett s a Kóborló nekikezdett a varázslásnak.

Megérkeztek közben az élőholtak is kiket a négy Őrző vezetett. A templom körül elkeseredett csata folyt; a háttérben álló Bhaal-papok mágiájukkal folyton újra mozgásra kényszerítették a már legyőzött katonákat. Vesztésre álltak Sonor lovagjai, sokan elestek közülük. A harcmezőn feltűnt Ronnie és Gilderan is, követelve, hogy lépjen eléjük az, ki az Alsó-Birodalom királyának nevezi magát. Valadir és Tainis életét követelték a csata befejezéséért cserébe. Mikor Valadir eléjük lépett, Gilderan pallosának egyetlen suhintásával lefejezte, és az Alsó-Birodalom koronáját Ronnie kezébe adta. Ám Tainissal már nem tudtak végezni. Ekkor végezte be Kunfar varázslatát, mely le nem győzte, de kordában tartotta az élőholtakat. Ronnie dühödten vágott minden bűnt a nép fejéhez, de mégis valami meghátrálásra késztette a csatatérről, s lassan az egész horda eltűnt a Hegy felé vezető úton, magukkal vive a koronát melyet a Hegyen Gilderan először Altemor, majd Calainis fejére helyezett. A sonoriták szomorúan mérték fel a csata végeztével elhullott katonáikat. Sokan meghaltak közülük, a csata sikeresnek nehezen volt nevezhető. Kunfar eltűnt, senki sem látta mikor távozott, csupán két katonája feküdt a halottak között.

A jelenlévők beleegyezésével Manvét választották korona híján hadvezérnek, hogy tegyen rendet a Birodalomban. A Sonorita Tanács tagjai már tudták, ez lehetetlen feladat lesz; hisz ha nincs a korona, nincs mi egybetartsa a királyságot. Az Alsó-Birodalom leghatalmasabb varázstárgya, melynek mágiája oly magától értetődően fejtette ki a hatását hogy sokan nem is tudták micsoda hatalommal bír, a Hegy Úrnőjének, Ronnienak a markában van. Visszaszerzése nélkül Sindeon nem épülhet újjá.

További táborok

Loading

13. Birodalmi év lovastábor

13. Birodalmi év lovastábor

13. Birodalmi év tavasz

13. Birodalmi év tavasz

13. Birodalmi év ősz

13. Birodalmi év ősz

14. Birodalmi év ősz

14. Birodalmi év ősz

13. Birodalmi év tél

13. Birodalmi év tél

14. Birodalmi év tavasz

14. Birodalmi év tavasz

14. Birodalmi év nyár

14. Birodalmi év nyár
Loading