Baracsi Gábor

Baracsi Gábor

Táborvezető, az Egyesület elnöke

[email protected]

Baracsi Gábor vagyok, ismertebb tábori neveimen Messire Meanor a Vándor, Silver Senior. 13 évesen kezdtem egy hasonló táborban táborozni. 17 éves koromra már többször voltam király, ami ilyen berkeken belül ritkaságnak számít. 18 évesen Lovagrendet alapítottam, és ez volt az utolsó év, ahol táborozóként vettem részt egy tábor életében. Akkor is úgy gondoltam, hogy a táborok amikben részt vettem, nagyon sok hiányossággal küszködnek, ezért következő évben megalapítottam a saját táboromat. Sindeonban megtartottam azokat a hagyományokat, amik Káli tradícióra épülnek (a mesét, a világ és a tábor felépítését). Végzettségem szerint építészmérnök vagyok, de rengeteg mindennel foglalkoztam: kivitelezéseket, asztalosműhelyt vezettem, építészirodában dolgoztam tervezőként, és jelenleg a Lósi Majort igazgatom.

Sindeonhoz hasonló rendszerű tábort találunk az országban máshol is. Amiben mi különbözünk az az, hogy számunkra a játék áll az első helyen. Miért gondolom én azt hogy ez ennyire fontos? Nálunk a nevelés eszköze csak a játékon keresztül értelmezhető. Mással nem fejezhetjük ki jobban a gyerekek iránti odaadásunkat, mint hogy játsszunk velük. Ez óriási terhet ró a szervezőkre, hisz napkeltétől napnyugtáig a gyerekek számára mindig elérhető a Vándor, ugyanakkor a játék unalmassá válna ha csak belpolitikáról szólna. Szükség van egy külső hatásra, mely összekovácsolja a különböző érdekeket. Érdekellentétek természetesen kialakulnak, hiszen egy király uralja Sindeont, mely pozíció mindenki számára hőn áhított. Azonban külső veszedelmek esetén minden ház és polgár kénytelen összefogni.

Amit mindig is hiányoltam a középkori hangulatú táborokból, az a megfelelő felszerelés és jelmezek. Erre komoly hangsúlyt fektetünk a táborban. A mai világban a számítógépes játékok, valamint a filmes technika olyan magasra teszi a mércét, amelyet csak gondos munkával lehet reprodukálni. Amikor én jártam táborba, elegendő volt két összekötözött bot ami kardot szimbolizált, manapság ez kevés. Akkoriban elegendő volt két szó annak leírására, hogy a falu poros útján két köpenyes alak összetalálkozott, mostmár ez nehezebben éri el a másképp szocializálódott gyerekek ingerküszöbét. Így aztán az általunk megálmodott negatív karakterek látványosak, gyakran színházi / filmes kellékek felhasználásával kerülnek a gyerekek elé. Nem hagyjuk azonban figyelmen kívül a fantázia szükségességét. Így válnak legendássá évekkel ezelőtti történések, és ezért térnek vissza hozzánk évről évre a gyerekek. Célunk, hogy a legendássá váló fegyverek színvonala meg is feleljen hírüknek, és hogy a ma már 30-35 éves tradíciók általunk fennmaradjanak. Ha a látvány meggyőző, a fantázia is hamarabb beindul, és a mese könnyebben lesz szerves része a történetnek. Fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy a játékok segítenek a gyerekeknek felmérni korlátaikat, és túllépni azokat. A tábort mindig is úgy szerveztem meg, hogy az életkor és a fizikum ne legyen előnyök forrása, így a szabályrendszer semmilyen módon nem részesíti előnyben a fizikai erőt, társadalmi hátteret, pusztán csak az egyén rátermettségére és játszani akarására épít.

Loading